Elképzelem

Havas hegyek képe szemem elé tárul,

Melytől lelkem s elmém sokáig elámul,

Hogy mily kincsek léteznek eme világon,

Mily csodák rejtőznek a messzi tájakon,

Miknek szépsége akkor mutatkozik,

Ha ember a szemük elé fáradozik,

S nem csak holmi kis képeken át láthatja,

Hanem még puha kezével is foghatja.

 

Ó, bár most este itt lehetnél mellettem,

S a szoba erkélyén álldogálnál velem,

miközben kezeddel a kezemet fogod,

S két gyöngy szemeddel a látképet csodálod.

Majd aztán karoddal vállamat átfogod,

Fejed, mint puha párnára, reám hajtod,

S szívünket elönti az édes szeretet,

Kivezetjük szürkeségből a lelkünket,

S érezzük a lágy meleget közted s köztem,

S átjárnak minket a gyönyörök egészen.

 

Könyvtára lehetne annyi szép mesének,

Álmokban élő, gyönyörű képzeteknek,

S bár, kedvesem, tőlem száz napra s estre élsz,

Jön még ezer nap, mikor szállnak a csókok.

S addig meséimben mindig s örökkön élsz,

S addig verseink egymásnak örömadók

Lesznek, mik magányban oly kedves énekek,

Melyek rímes formákban életre kelnek.

 

Elképzelem, s már valóságban is érzem,

Hogy ajkam a tiéddel összeérintem,

Kettőnket földöntúli öröm önt el,

Az őrjöngő világ ott csöndesedik el,

S csak a pillanat él, mely bár ne múlna el,

Mely egy időtlen harmóniát énekel.

 

S ha velem vagy, szeretlek s nem eresztelek,

Hömpölygő könnyfolyamokban átölellek,

Lelked angyali szavakkal dédelgetném,

S nyugalomnak vidékére szíved elvinném,

Hogy a hegyes karmoktól szabad lehessen,

S szemedben a vígasznak kis lángja égjen,

Mert nékem ez a te legszebb ajándékod,

Ha mellettem boldogság fényét sugárzod.

S míg a nap fel nem ragyog, melletted lennék,

Tőled még egy lépésnyi távot se mennék,

Legyen betegség, félelem, veszedelem,

Nékünk a magunk szerelme a védelem.

 

Lesz még ezer év, mikor csak te vagy meg én,

Együtt hempergünk tulipánok mezején,

S majd mosolyogva, csókok közt ráébredünk,

Látomás, jóslat minden, mit elképzeltünk.

Kazup-Nagy Máté
Author: Kazup-Nagy Máté

Köszöntöm az olvasót! Kazup-Nagy Máté vagyok, fiatal középiskolás diák, amatőr költő. Általános iskola óta írok verseket, és a mai napig az egyik kedvenc szabadidős tevékenységem, elfoglaltságom. Nem egy művem már megje- lent különböző antológiákban, amelyek mai napig mind sikert jelentenek. Verseimnek legfőbb témája a feltörő érzelmek rímekben való megfogalmazása. Az ember élete során sok mindent megtapasztal, akár az önfeledt örömöt, mely a csillagokig képes felrepíteni, vagy a mélyről feltörő fájdalmat, csak hogy egy-két példát megemlítsek. Számomra ezeknek versbe öntése egyrészt megnyugvást jelent, másrészt később a műveket elővéve és újból elolvasva könnyen fel tudom idézni azokat a pillanatokat, amelyek nagy hatással voltak rám. Ezen kívül a tájversek is közel állnak hozzám, hiszen akár egy őszi kép, vagy egy borongós téli nap is képes érzelmeket előhívni. Innen is köszönöm a családomnak, barátaimnak és tanáraimnak a bíztatást és a támogatást, valamint az Irodalmi Rádió szerkesztőségének, hogy tagja lehetek az alkotó közösségnek, és remélem, hogy a verseim elnyerik az olvasók tetszését!

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Adorjányi Erzsébet

Tengervihar

Tengervihar Viharban áll most a tenger, Vad hulláma a partok szélét dúlja, Odébb lök egy halászhajót, Ma már úgy sem lesz több útja. Szél süvít

Teljes bejegyzés »

Csillagvándor

— hommage á Saint-Exupéry — Életrajzom évezredes menetrend firkák… A halhatatlanok köréből nevemet kiírták, hisz’ érák homályába űztek el az intrikák, bár lélektanból égi bölcseknél

Teljes bejegyzés »

Vakvágányon

Vakvágányon   Csak egy mozdony vagyok, Az élet sínjein; Kissé fakultak már oldalamon, A piros színeim. Megéltem száz és száz, Nyarat és telet; Láttam millió

Teljes bejegyzés »

Ghosting

Tegnap óta nem is írtál, Jó reggelt sem kívántál. Tán elüldöztelek? Üzentem, bárcsak látnád.   Ha látnád, vajon reagálnál? Hiányod rosszabb a vártnál. Szavaidat vágynám,

Teljes bejegyzés »

Mondd csak, lehetek?

Lehet, elrontottam, Már megint kapkodtam, Pedig nem akartam, Csupán megtartani magamnak.   Mondd csak, Lehetek a kavicsod? A féltett növényed, A mennybéli paradicsomod?    

Teljes bejegyzés »