A gyilkos (Zombor, 1977. február 19.)

Szeretett…

Én is őt?

Imádott!…

Én csak szerettem…

Várt rám,

s vártam én is,

keresett, s kerestem.

Öleltük, vágytuk egymást,

s megkaptuk…

 

Nem az volt,

mit kívántunk,

de ő tovább

szeretett…

Én őt? –

Nem…

 

Meguntam…

Kért, maradjak vele…

Elutasítottam,

otthagytam,

és ő szenvedett.

Hiába kért

akárki,

hiába sírt ő,

eldobtam, mint kifacsart

rongyot…

Prédául vetettem

másoknak!

 

Sokáig neveztek

gazembernek

ezért…

Nem törődtem vele…

 

Nem érdekelt már…

Új vágyakat

kergettem akkor,

s nem néztem

könnyeit.

Nem éreztem őt,

a fájdalmait…

Lepördült rólam

minden szó…

 

Ekkor azt mondták,

gyilkos vagyok…

Kinevettem,

kicsúfoltam őket…

S másnap ő

a szemembe nézett.

 

Vidám volt,

nem látszott rajta

a bánat,

csak valami más –

s én elkomorodtam…

Éreztem, hogy megöltem

őt;

azt a valakit,

ki egykor volt…

 

S már nem nevettem…

Rajtam nevettek!

Kiröhögtek!

 

S beismerem!

Igen!

 

GYILKOS VAGYOK!!

Arcson Rafael
Author: Arcson Rafael

Kedves olvasó! Már régóta írok, úgy negyven-pár éve. Én is, mint oly sokan, kamaszkoromban kezdtem az írás művelését. Természetesen akkoriban, mint minden kamasznál, elsősorban a versek (főleg szerelmes versek) álltak előtérben. Írtam azonban novellákat is, sokfelé ágazó tematikával, hiszen magam is lelkes olvasó voltam, mégpedig „mindenevő”. Később a színészet felé fordult a pályám, s így különféle színpadi szövegeket is irogattam, eleinte csak a fióknak, később már célzottan színpadra is. Ezek közül több munka színpadra is került. Délvidéki lévén (Vajdaság a Délvidéknek csak szerbiai része, de ide tartozik még Horvát-Baranya és Szlavónia Horvátországban, valamint a Muraköz Szlovéniában), s annak köszönhetően, hogy kiváló irodalom-tanáraim voltak a gimnáziumban, egyre többet írtam mindkét nyelven, értsd: magyarul és szerbhorvátul. Amióta Jugoszlávia szétesett, írásaim három nyelven születnek meg: magyarul, szerbül és horvátul. Műfajként, legalábbis azt hiszem, mindenbe belekóstoltam, az egy pornográf-irodalmat kivéve. Úgy vélem, hogy ez a „műfaj” nem való irodalmi munkához. Tehát írok mindenfélét, reális, mindennapi dolgokról, lírai hangvételű munkákat, humorosat, színjátékot, tudományos-fantasztikus novellát, stb., stb. Különben, mindenki, aki érdeklődik és beleolvas az írásaimba, amúgy is megtapasztalja. Szeretettel üdvözlök hát mindenkit, aki ide látogat egy kis olvasnivalóért. Szívből kívánok kellemes, felüdítő olvasást.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Mámor-paralízis

Mámor-paralízis   Valóságom helyén van egy gödör, Bennragadtam mély álomba ringva. Szeretetet kívánkozó gyönyör… Semmit sem ér dombokon a dudva. Mossa arcom éj-tavaszi zápor, Beengedtem

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Szász Jázmin

Most már veled vagyok

Most már veled vagyok (Visegrád)   Elindultam. Most már veled vagyok. Találtam valamit, mi helyett, hogy visszafog, Lök. Lelök, feltol, Izzó ég alatt megüt és

Teljes bejegyzés »
Versek
Vajna-Kánagy Rozi

Kikelet

Zsendül a zöld a végeken, Serken a sárga a réteken, Zendül a dal az ághegyen, Kikelet táncol a szeleken. Tűnik a hó vízereken, Éled az

Teljes bejegyzés »

Virágok nyílnak

Halványzöld rét ölén ezer virág éled, Kedvesem, remélem boldog leszek veled.   Nem kell más csókja, csak Tiédre vágyom, édes ajkad íze, pihenjen a számon.

Teljes bejegyzés »
Prózák
A. J. Vale

Válasz nélkül

– Ez volt az utolsó doboz. – közölte mosolyogva a költöztető cég vezetője miközben leporolta kék kezeslábasát. – Nagyon köszönöm a segítségüket József! – azzal

Teljes bejegyzés »

Egy márvány gondolatai

Karcsú szoborlány áll az apró kert közepén, körülötte különféle bokrok, virágok, színes kavicsok. A sápadt teremtésen mindössze egyetlen lepedő van, az takarja meztelen testét, ám

Teljes bejegyzés »