A gyilkos (Zombor, 1977. február 19.)

Szeretett…

Én is őt?

Imádott!…

Én csak szerettem…

Várt rám,

s vártam én is,

keresett, s kerestem.

Öleltük, vágytuk egymást,

s megkaptuk…

 

Nem az volt,

mit kívántunk,

de ő tovább

szeretett…

Én őt? –

Nem…

 

Meguntam…

Kért, maradjak vele…

Elutasítottam,

otthagytam,

és ő szenvedett.

Hiába kért

akárki,

hiába sírt ő,

eldobtam, mint kifacsart

rongyot…

Prédául vetettem

másoknak!

 

Sokáig neveztek

gazembernek

ezért…

Nem törődtem vele…

 

Nem érdekelt már…

Új vágyakat

kergettem akkor,

s nem néztem

könnyeit.

Nem éreztem őt,

a fájdalmait…

Lepördült rólam

minden szó…

 

Ekkor azt mondták,

gyilkos vagyok…

Kinevettem,

kicsúfoltam őket…

S másnap ő

a szemembe nézett.

 

Vidám volt,

nem látszott rajta

a bánat,

csak valami más –

s én elkomorodtam…

Éreztem, hogy megöltem

őt;

azt a valakit,

ki egykor volt…

 

S már nem nevettem…

Rajtam nevettek!

Kiröhögtek!

 

S beismerem!

Igen!

 

GYILKOS VAGYOK!!

Arcson Rafael
Author: Arcson Rafael

Kedves olvasó! Már régóta írok, úgy negyven-pár éve. Én is, mint oly sokan, kamaszkoromban kezdtem az írás művelését. Természetesen akkoriban, mint minden kamasznál, elsősorban a versek (főleg szerelmes versek) álltak előtérben. Írtam azonban novellákat is, sokfelé ágazó tematikával, hiszen magam is lelkes olvasó voltam, mégpedig „mindenevő”. Később a színészet felé fordult a pályám, s így különféle színpadi szövegeket is irogattam, eleinte csak a fióknak, később már célzottan színpadra is. Ezek közül több munka színpadra is került. Délvidéki lévén (Vajdaság a Délvidéknek csak szerbiai része, de ide tartozik még Horvát-Baranya és Szlavónia Horvátországban, valamint a Muraköz Szlovéniában), s annak köszönhetően, hogy kiváló irodalom-tanáraim voltak a gimnáziumban, egyre többet írtam mindkét nyelven, értsd: magyarul és szerbhorvátul. Amióta Jugoszlávia szétesett, írásaim három nyelven születnek meg: magyarul, szerbül és horvátul. Műfajként, legalábbis azt hiszem, mindenbe belekóstoltam, az egy pornográf-irodalmat kivéve. Úgy vélem, hogy ez a „műfaj” nem való irodalmi munkához. Tehát írok mindenfélét, reális, mindennapi dolgokról, lírai hangvételű munkákat, humorosat, színjátékot, tudományos-fantasztikus novellát, stb., stb. Különben, mindenki, aki érdeklődik és beleolvas az írásaimba, amúgy is megtapasztalja. Szeretettel üdvözlök hát mindenkit, aki ide látogat egy kis olvasnivalóért. Szívből kívánok kellemes, felüdítő olvasást.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Rózsa Iván: Sors-szimfónia

Rózsa Iván: Sors-szimfónia Nem igaz, hogy csak az embernek van haláltudata! A disznóvágás reggelén például a kiszemelt áldozat már előre sír, érzi a vesztét… Budakalász,

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Celebek és legendák

Rózsa Iván: Celebek és legendák Vannak, akik nagy művészek szeretnének lenni, bármi áron. És vannak, akik igaz művésznek születnek. Előbbiekből lesznek a tévés-rádiós celebek; utóbbiak

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Gravitáció

Rózsa Iván: Gravitáció (Hosszabb változat) Folyton a Megváltót keresvén, Mindig az egeket fürkészvén, Csip-csup ügyekre ügyet sem vetvén, A földi világban örök vesztesként; Vadvirágos réten

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Isten fia

Rózsa Iván: Isten fia Ha orosznak született volna, ez lenne a neve: Jézus Bogovics Krisztus. De nem orosz, magyar vagy hottentotta, hanem univerzális! Mindenkié, aki

Teljes bejegyzés »