Nem szólok.
Szólni tilos.
Magányos fákká oszlik
lassan az erdő,
közben némán avar takar.
Míg félelmes mosolyba
vicsorodó fogsorom
közeit kitölti a sárgaföld,
nem marad más belőlem,
mint a forradás a gégémen.
Az írás jelentése számomra? Érzések, vágyak, félelmek, örömök, minden, ami vagyok, voltam, és lehetek még.
Volt egyszer egy magányos ember, Férfiként jött a földre lelke. Nem lelte a szeretet hangját, Ezért soha nem csapott lármát. Volt neki gyönyörű
Volt, akinek nevetést. Volt, akinek könnyeket. Adtam magamból reményt, aztán el is vettem. Valakinek emlékeket. Valakinek feledést. Valakinek csak a csendet adtam, hogyha kért. Volt,
Amikor folyóvá vált az idő Az idő azon az estén különös módon viselkedett. Vagy talán csak ő nem tudott már lépést tartani vele. A
– Mindjárt itt van Halloween, csináljunk valami különlegeset! – lelkendezett Linda barátnőm a telefonban. – Kicsit félek a különleges ötleteidtől – próbáltam óvatosan fogalmazni, nehogy
Mélyen aludtam. Az idilli álomképek egymást váltották, majd váratlanul átcsaptak egy valódi rémálomba. Valami erősen megragadta a karom, éles karmai a húsomba mélyedtek, kiserkent a
