súrlódások kényszerítenek; olajozzam
meg a drótkefét.
a tömegszálláson „mindegyek”
ugrálnak.
tobozmirigyemből el-elkószálnak a flörtök.
szögvasam prédikál; a szőlőfürt megedzett, a racsni manökennek ment,
a textúra viharnak álcázta magát.
hatalmas ugrások következnek; a gömbhéjat megszerkeszteni
könnyű.
kifogás nincs; a harapnivaló szent
ostya kiegyeli a siklókat.
lesújtani a kalapáccsal a mécsre,
lesz belőle szárnyas jószág,
kifelé a rajtos ütközetből!
hogy teret adtam az időtlen huhogásnak?
hogy visszaütött a félig kiégett neoncsövek bumerángja,
s azóta, az őrült dominórengetegben csókjaim cserepeit keresem, mikor a hazájából kitoloncolt füge
megütközik az aszfaltok
pollenjeivel?
jobbágykategória: éhgyomorra időpontot kérni,
lesni a leshelyet.
az eltűnésekről: csökkenteni kell a fogzást, s a pergő rokka hadszínterén elesett katonák
napernyőinek a számát, s a balsors
nem sújtja agyon a határidő-naplopókat;
talán még a kultuszoknak is megkegyelmez. –
okkal feltételezem, hogy féltékeny vagy,
ezt látszik megerősíteni az a tény is, hogy árnyékod fültüsző és minden igyekezetével
azon van,
hogy a mártíromság átpártoljon hírek kavalkádjához.
posványos a ragszalag, az építőkockákat meg semmi sem védi,
talán segít a brigádösszevonás. –
én kétféle végjátékot ismerek; ha a WC-papír elég hosszú, könnyeddé válik a pillanat.
a másik: a gyilkossági nyaralás a próbajáratok felvigyázója.
hátam mögül egy lián nyakszirten bök,
ez is kell.
egy antigravitációs pillér van itt, mely bebocsátást kér a paradicsomba, máskor meg a takarítószemélyzet
van jelen, mely duplán hatékony, ha spórolhat a szarkofágokon…
kinövéseimet lebaltázom,
s megmérkőzök az öncsonkító hatalmakkal;
kétéltű szósz emleget,
s hasztalanul próbálkozik a széllovassal a kántáló.
Author: Szakállas Zsolt
1965-ben Miskolcon születtem, Emődön élek és alkotok. Szürrealista költő és absztrakt expresszionista festőművész vagyok. 2010-ben jelent meg első önálló kötetem Fotontej címmel. Írásaimat közölték többek között a miskolci Új Bekezdés antológiái, a Magyar Műhely, a Pannon Tükör, a Tiszatáj és a Rost folyóiratok. Festményeimet önálló kiállításokon mutattam be Budapesten a Magyar Műhely Galériában és az Art 9-Galériában, Miskolcon a Művészetek Házában és Nyíregyházán a Pál Gyula Teremben. Alkotásaim rendszeresen szerepelnek a Miskolci Téli Tárlaton. Az írás és a festés számomra több, mint önkifejezés. Szenvedély, ahol nemcsak a mindennapi dolgoknak van helyük, hanem azoknak is, amelyek mélyen lapulnak a tudatalattinkban. Ide sorolnám az abnormális történéseket is. A lélek készen áll, hogy a legkülönfélébb képzeteinket összegyúrja valami mássá és aki képes megidézni ezt a „másságot”, annak szó szerint csodákban van része. Miért is van erre az eljárásra szükség? Hogy kizökkenjünk a fizikai létből, mely ledarálna minden útjába esőt. Furcsa egybeesések, tévelygések, álom és őrület, leleplezés; ezek a tényezők honosodnak meg a művészetemben.