Színfűzér
Vágatlan tűzmozsár felszínre kandikál.
Fejsze fokán átbucskázó szilaj paripák.
Vízesések fagyos kéksége int felhőknek.
Fodros napsugár homokot fúj mezőkre.
Éhes, fekete éjszaka csillagokat kutat.
Városok zajos pokla feltűnően untat.
Meredek lejtőt ingatag szikla figyeli.
Vöröslő hajnal tisztás árnyékát viseli.
Ébredő értelem, hogy kerülhettem ide?
Lebben a levél az ágakon, reggeli mise.
Álomtenger után maradó emlékek íze.
Szomjas tudat jeges élményeket visel.
Mennyei érzés, hideg kéményen távozik.
Sietős történetem, olykor megáll most is.
Rostkéve talpunk alatt, hívők hős hada.
Vértelen menyegző, kíváncsiak sorfala.
Felbukkan egy sápadt fény a fövenyen.
Várfal roskad a völgyben, vég közeleg.
Lilul a szoros figyelem, enged a kikelet.
Távol egy ormótlan vasszobor integet.
Festmény a románc, megdermedt érzés.
Mozdulatlan rohanás, fennkölt éj félénk.
Könnyű jégeső kopog, lelkem kavarog.
Vándorbot pihen és mereng a havon.
Fák susognak köveknek, folyónak.
Évszázadok tudása száll szólóban.
Ki hall és lát, kezét imára kulcsolja.
Türelem gyógyít, immár a múlt oda.
Author: Horváth Attila
Sziasztok, Horváth Attila, az Irodalmi Rádió szerzője. Voltam, vagyok, leszek.. Mindent csak Érte teszek. Élet, Szerelem, Érzelem, Vágy, Elfogadás. Itt és most, szárnyaljatok sorok…
