Horizonton túl
Vándor újra gondolt egy merészet.
Útnak kelt és ott hagyta az egészet.
Várta a messzi észak zöldes fénye.
Vágyta a csendet, hol tisztuljon lénye.
Hó és jégvilág, a ropogó hajnalok.
Fagyos vizekben merülő halandók.
Ordít a viking vér, józan ésszel harcoló.
Inuit döbbenet, kik ezek, marslakók?
Erdélyben edzett hősies bátorság.
Medve szellem erősít elhatározást.
Száll halkan horizonton át a fohász.
Isten, segíts meg! Áldásod a forrás.
Sarkköri tiszta viszonyok, hideg az úr.
Behódolt táj, fjord közt kanyarog az út.
Kiket idevezet a hang, lesznek a tanúk.
Világ sarkán túl, csak magunk vagyunk.
Vándor megáll és felnéz, mily kicsi ő.
A természet gyönyörű, kell a pihenő.
Sok fáradt éjszaka után a jég frissítő.
Messze fenn északon, hol minden üdítő.
Belenéz a múlt tavába, koszos és mély.
A holnap kék folyóként árad benne szét.
Gyáva, puha léptek helyett légy merész.
Törd fel a jeget, élj, hisz mindent megér!
Author: Horváth Attila
Sziasztok, Horváth Attila, az Irodalmi Rádió szerzője. Voltam, vagyok, leszek.. Mindent csak Érte teszek. Élet, Szerelem, Érzelem, Vágy, Elfogadás. Itt és most, szárnyaljatok sorok…