Szavaimat nem találtam egy ideje,
Senki nem tudja, velem mi lehet;
De én tudom, a gyász és veszteség
Ostromolt, tudtam lassan felemészt.
Sikerrel kértem segítséget,
S meghallgatta, mi van terítéken.
Erőm lassan visszakúszik kezembe,
Ahogy markomban fogom újra versemet.
És ha te is ezzel küzdesz:
Tudd, hogy el nem tűnhetsz.
Én mindig látlak és várlak,
S az élet legyen minden vágyad.
2026.03.28.
Author: Szebeni Zsófia
,,Szívem cafatjait szedegetem egyik kezemmel a földről, a másikban egy tollat és papírt tartok.” Remélem azokhoz fognak eljutni őszinte műveim, akinek szükségük lesz majd rájuk és segíthet rajtuk. Szebeni Zsófia Erzsébet, 2006. január 15.