Umberto Eco: A rózsa neve című könyvéről

A regény egy 14. századi itáliai kolostorba viszi el az olvasót, ahol nagyon furcsa események történnek. Több szálon fut a cselekmény, mint két vallási tábor találkozója, amely egy nagyobb előkészítésére hivatott (pápai követség és a ferences rend vitája adja a regény valóságalapját), továbbá egy gyilkosságsorozat és az ezzel kapcsolatos nyomozás. Ezek kapcsán képet kapunk a korszak ideológiájáról, illetve annak változásáról. A regény egy többrétegű filozófiai esszének is tekinthető, amelyben a szemiotika (a jelek tudománya) és a történelem találkozik.

Mit mondott nekem a könyv?

  • A szerző bemutatja, hogy a14. század elején is ideológiák mentén folyt a harc, ahogy az napjainkban. Csak éppen akkor az volt a nagy kérdés, az ellentétek forrása, hogy ki hogyan értelmezi a szentírást, a könyvben felvázolt esetben Jézusnak volt-e tulajdona? Ez alapvetően fontos volt az egyház számára, hiszen a vagyon volt hatalmának alapja. De e mellett sokszor olyan nüánsznyi eltérések miatt estek egymásnak az emberek, amelyek lényegét napjainkban már nehéz megérteni. És e miatt, illetve ennek nevében ölték egymást az emberek. Az éppen hatalmon lévők ideológiai kizárólagosságra törekedtek. Úgy gondolták, hogy övék a végleges igazság, mintha ténylegesen létezne ilyen kategória. Lehet, hogy pár évszázad múlva napjaink liberális és nemzeti ideológiáit fogják így megítélni?
  • A könyvek, illetve a tudásról alkotott korabeli fogalmak, elgondolások bemutatása. Nincs és nem is szükséges új ismereteket szerezni. minden benne van a könyvekben. Nem a tudás gyarapítása, hanem a megőrzése a fontos. A megőrzés kétféle értelemben szerepel, mivel azok tanulmányozása is engedélyhez kötött, nem teheti meg akárki. A tudást az avatatlanoktól is meg kell őrizni. A könyvek közé csak a könyvtáros léphet be. És ő dönt arról, hogy egy adott könyvet kinek kölcsönöz ki. Csak ő léphet be a könyveket őrző szobákba. A könyvtár épülete, a szobák elrendezése labirintus szerű, tele misztikus feliratokkal, elrettentő szagokkal, hogy aki mégis betéved, annak ne legyen kedve ehhez még egyszer. A regény egyik szála is egy rejtélyes könyvhöz kötődik, mely miatt öltek. De csak a végén derül ki, hogy ez miről is szólhatott.
  • A nevetés, mint kerülendő viselkedés, több ízben előkerül. A tréfát, a humoros metaforákat veszélyesnek tartják, különösen az öreg vak könyvtáros, Jorge, mivel abban isten és teremtményeinek kigúnyolását látja. Továbbá szerinte a vallás alapja a félelem (istenfélelem). Ha az ember képes nevetni a hatalmon, a dogmákon vagy akár saját magán, akkor már nem fél. Jorge azonban ezt nem gonoszságból teszi, hanem őszintén hiszi azt, hogy ezzel az akkori társadalom alapját jelentő hitet védi.
  • Számomra, aki a természettudományok tanításával foglalkoztam, a leginkább az tetszett, ahogy a szerző bemutatja a tudományos vizsgálódási módszer kialakulását. Ehhez egy angol nyomozó kellett az írónak, Vilmos, aki Roger Bacon tanítványának vallotta magát és sok korabeli, vagy korábbi, akár arab, muszlim tudósra hivatkozik. Példákon keresztül láthatjuk az induktív és a deduktív gondolkodás mibenlétét. A nyomokból való olvasás és következtetés. Például a megérkezésükkor az elszabadult ló esete, a haláleseteknél a nyomok tudatos megvizsgálása és számba vétele. Lehetséges hipotézisek felállítása, hogy mi, illetve hogyan történhetett? A tényekből való kiindulás, majd többféle hipotézis felállítása, előrejelzések megfogalmazása, majd további tények gyűjtése. És ami a legfontosabb, ha az új tények egyik hipotézist sem támasztják alá, akkor azt is elfogadja és tovább gondolkozik és annak mentén cselekszik, értékeli át az eseményeket.

Nyomozó szerzetesünknek van egy fiatal tanítványa is, Adso, akinek el is magyarázza a nyomozás aktuális menetét, megbízza egy-egy részfeladattal. Kicsit hasonlóan, ahogy Sherlok Holmes teszi Wattson doktorral. Módszerük hasonlatos a természettudományos modellek kialakításához és alkalmazásához, melyek jellegzetessége az, hogy a lényeges elemeket emelik ki, majd folyamatosan finomítják, de ha már nem vezet eredményre, akkor lecserélik egy újabbra. Erre is látunk példát a regény végén, amikor is Vilmos bevallja, hogy ő a haláleseteket milyen logikára fűzte fel, ami nem igazolódott be.

Azt hittem, van egy terv, amit a gyilkos követ, de rájöttem, hogy a tervet én alkottam meg a fejemben a jelekből.”

Elgondolkodtató a regény címe, mely ténylegesen semmit sem árul el a tartalmáról. A szerző megjegyzéseit olvasva, mely szokatlan módon a regényt tartalmazó kiadvány részét képezi, leírja, hogy eredetileg milyen címekben gondolkodott. Én a magam részéről akár a könyvtár épület alaprajzát hasonlítanám egy rózsához. De a név nélküliség is érdekes, ugyanis az egyik mellékszereplő, aki a fiatal tanítvány számára adott fontos tapasztalatot, név nélkül maradt a regényben.

A könyv utolsó mondata latinul:

„Stat rosa pristina nomine, nomina nuda tenemus” (A hajdani rózsa csak nevében marad fenn, csak a puszta neveket birtokoljuk.)

Amikor a kolostor leég, a könyvek elpusztulnak, a szereplők meghalnak, mi marad meg? Csak a nevek a papíron Adso évtizedekkel későbbi leírásában.

 

Végezetül a kriminek is beillő regényt ajánlom mindazoknak, akik nem rettennek vissza a sok latin idézettől, a részletesen leírt szerzetesélet rejtelmeitől és a hitbéli viták ismertetésétől.

 

 

Radnóti Katalin
Author: Radnóti Katalin

Budapesten születtem, itt tanultam, kémia-fizika szakos diplomát szereztem, dolgoztam tanárként, lett családom és unokám. Régóta dédelgetett álmom volt, hogy novellákat írjak életem érdekes eseményeinek felhasználásával a sok szakmai jellegű publikáció után. Elterveztem, hogy amint nyugdíjba megyek és lemennek a vállamról a munkából adódó terhek, feladatok, írni fogok. Már évekkel ezelőtt elkezdtem a témák gyűjtését, és amint tehettem, máris elkezdtem az írást. Emellett sokat olvasok szépirodalmat, történelmi regényeket, minegy olvasási lázban égek, hiszen a hosszú munkás évek alatt erre jóval kevesebb időm volt. Tudom, hogy még tanulnom kell a novellaírást. Ezért szívesen olvasom a társszerzők írásait is. Napjaimat családom, nemrég született kisunokám édesíti meg. További fontos tevékenységem még a rendszeres uszodalátogatás, ahol nemcsak a sport a fontos, hanem a közösség is. Mindig van kivel beszélgetni, megosztani az örömöket, bánatokat, reflektálni az aktuális eseményekre. Szakmai honlap: https://rad8012.members.iif.hu/

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Uncategorized
Bencze Margit

Rózsaszín muskátli

Nagyon szeretem a virágokat. A rajongásomat irántuk drága édesanyámnak köszönhetem, aki talán még nálam is jobban imádta őket. Hajdanán vidéki családi házunk virágoskertje a legszebb

Teljes bejegyzés »

A NŐ

Kislány, anya, hölgy vagy mama. Egy szóval a nagybetűs NŐ. Gyengéd lélek, kedves mosoly. A föld felett, hopp, libbenő. Nélkülük hát lenne élet? Vigaszt férfi

Teljes bejegyzés »
Versek
Ivántsy Gábor

hajnalban, hajnal előtt*…

  a vadász ül, hosszú, méla lesben**, szeme előtt távcső, abba néz nagyon: mert, mint múltkor, éjjel, ott lent, a kis patak medrében, megint ott

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Szirmok

Rózsa Iván: Szirmok (hat haiku) szirmok hullanak Sakura ünnep után – ilyen az élet rügyből lesz szirom, embrióból nagy lakli – csodás a világ! tavasz

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Bumeránghatás

Rózsa Iván: Bumeránghatás Az ausztrál bennszülötteknek kétféle bumerángjuk volt évezredek óta. A visszatérő bumerángot főként arra használták, hogy az adott területet feltérképezzék; és felriasszák, kicsalogassák

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Egyedül a Paradicsomban

Rózsa Iván. Egyedül a Paradicsomban Egyedül hánykolódni a Paradicsomban, Tenger hullámai közt kis csónakban, Nincsen rosszabb érzés a magánynál: Nem volt senki magányosabb József Attilánál.

Teljes bejegyzés »