A regény egy 14. századi itáliai kolostorba viszi el az olvasót, ahol nagyon furcsa események történnek. Több szálon fut a cselekmény, mint két vallási tábor találkozója, amely egy nagyobb előkészítésére hivatott (pápai követség és a ferences rend vitája adja a regény valóságalapját), továbbá egy gyilkosságsorozat és az ezzel kapcsolatos nyomozás. Ezek kapcsán képet kapunk a korszak ideológiájáról, illetve annak változásáról. A regény egy többrétegű filozófiai esszének is tekinthető, amelyben a szemiotika (a jelek tudománya) és a történelem találkozik.
Mit mondott nekem a könyv?
- A szerző bemutatja, hogy a14. század elején is ideológiák mentén folyt a harc, ahogy az napjainkban. Csak éppen akkor az volt a nagy kérdés, az ellentétek forrása, hogy ki hogyan értelmezi a szentírást, a könyvben felvázolt esetben Jézusnak volt-e tulajdona? Ez alapvetően fontos volt az egyház számára, hiszen a vagyon volt hatalmának alapja. De e mellett sokszor olyan nüánsznyi eltérések miatt estek egymásnak az emberek, amelyek lényegét napjainkban már nehéz megérteni. És e miatt, illetve ennek nevében ölték egymást az emberek. Az éppen hatalmon lévők ideológiai kizárólagosságra törekedtek. Úgy gondolták, hogy övék a végleges igazság, mintha ténylegesen létezne ilyen kategória. Lehet, hogy pár évszázad múlva napjaink liberális és nemzeti ideológiáit fogják így megítélni?
- A könyvek, illetve a tudásról alkotott korabeli fogalmak, elgondolások bemutatása. Nincs és nem is szükséges új ismereteket szerezni. minden benne van a könyvekben. Nem a tudás gyarapítása, hanem a megőrzése a fontos. A megőrzés kétféle értelemben szerepel, mivel azok tanulmányozása is engedélyhez kötött, nem teheti meg akárki. A tudást az avatatlanoktól is meg kell őrizni. A könyvek közé csak a könyvtáros léphet be. És ő dönt arról, hogy egy adott könyvet kinek kölcsönöz ki. Csak ő léphet be a könyveket őrző szobákba. A könyvtár épülete, a szobák elrendezése labirintus szerű, tele misztikus feliratokkal, elrettentő szagokkal, hogy aki mégis betéved, annak ne legyen kedve ehhez még egyszer. A regény egyik szála is egy rejtélyes könyvhöz kötődik, mely miatt öltek. De csak a végén derül ki, hogy ez miről is szólhatott.
- A nevetés, mint kerülendő viselkedés, több ízben előkerül. A tréfát, a humoros metaforákat veszélyesnek tartják, különösen az öreg vak könyvtáros, Jorge, mivel abban isten és teremtményeinek kigúnyolását látja. Továbbá szerinte a vallás alapja a félelem (istenfélelem). Ha az ember képes nevetni a hatalmon, a dogmákon vagy akár saját magán, akkor már nem fél. Jorge azonban ezt nem gonoszságból teszi, hanem őszintén hiszi azt, hogy ezzel az akkori társadalom alapját jelentő hitet védi.
- Számomra, aki a természettudományok tanításával foglalkoztam, a leginkább az tetszett, ahogy a szerző bemutatja a tudományos vizsgálódási módszer kialakulását. Ehhez egy angol nyomozó kellett az írónak, Vilmos, aki Roger Bacon tanítványának vallotta magát és sok korabeli, vagy korábbi, akár arab, muszlim tudósra hivatkozik. Példákon keresztül láthatjuk az induktív és a deduktív gondolkodás mibenlétét. A nyomokból való olvasás és következtetés. Például a megérkezésükkor az elszabadult ló esete, a haláleseteknél a nyomok tudatos megvizsgálása és számba vétele. Lehetséges hipotézisek felállítása, hogy mi, illetve hogyan történhetett? A tényekből való kiindulás, majd többféle hipotézis felállítása, előrejelzések megfogalmazása, majd további tények gyűjtése. És ami a legfontosabb, ha az új tények egyik hipotézist sem támasztják alá, akkor azt is elfogadja és tovább gondolkozik és annak mentén cselekszik, értékeli át az eseményeket.
Nyomozó szerzetesünknek van egy fiatal tanítványa is, Adso, akinek el is magyarázza a nyomozás aktuális menetét, megbízza egy-egy részfeladattal. Kicsit hasonlóan, ahogy Sherlok Holmes teszi Wattson doktorral. Módszerük hasonlatos a természettudományos modellek kialakításához és alkalmazásához, melyek jellegzetessége az, hogy a lényeges elemeket emelik ki, majd folyamatosan finomítják, de ha már nem vezet eredményre, akkor lecserélik egy újabbra. Erre is látunk példát a regény végén, amikor is Vilmos bevallja, hogy ő a haláleseteket milyen logikára fűzte fel, ami nem igazolódott be.
„Azt hittem, van egy terv, amit a gyilkos követ, de rájöttem, hogy a tervet én alkottam meg a fejemben a jelekből.”
Elgondolkodtató a regény címe, mely ténylegesen semmit sem árul el a tartalmáról. A szerző megjegyzéseit olvasva, mely szokatlan módon a regényt tartalmazó kiadvány részét képezi, leírja, hogy eredetileg milyen címekben gondolkodott. Én a magam részéről akár a könyvtár épület alaprajzát hasonlítanám egy rózsához. De a név nélküliség is érdekes, ugyanis az egyik mellékszereplő, aki a fiatal tanítvány számára adott fontos tapasztalatot, név nélkül maradt a regényben.
A könyv utolsó mondata latinul:
„Stat rosa pristina nomine, nomina nuda tenemus” (A hajdani rózsa csak nevében marad fenn, csak a puszta neveket birtokoljuk.)
Amikor a kolostor leég, a könyvek elpusztulnak, a szereplők meghalnak, mi marad meg? Csak a nevek a papíron Adso évtizedekkel későbbi leírásában.
A regény jellegzetes modellszereplői az apát, a szerzetesek, a könyvtáros, az inkvizítor és Vilmos, a kutató elme. A helyszín egy kolostor, amelybe, mint „zárt rendszerbe” zavaró tényező kerül. Mi történik? A regény egy gondolatkísérletnek, egy társadalmi-pszichológiai szimulációnak is felfogható.
A szereplők különböző gondolkodásmódok modelljeinek tekinthetők.
Az apát a hatalom és a kompromisszum modellje, a rend és a látszat fenntartásában érdekelt. Számára az apátság könyvtára nem a tudás, hanem a vagyon és a tekintély szimbóluma. A konfliktusokat nem megoldani akarja, hanem elsimítani, mert a zavar veszélyezteti a pozícióját.
A szerzetesek a dogmatikus tömeg és az esendő emberi természet modelljeinek tekinthetők. Bár szent életre tettek esküt, a zárt rendszerben kiütköznek az emberi gyarlóságok: a féltékenység, a gőg, a bujaság és a hatalomvágy. Rettegnek az elhajlástól, ezért könnyen manipulálhatók; a tudást nem kritikai ésszel, hanem félelemmel fogadják.
A könyvtáros (Jorge de Burgos) – A statikus, zárttá tett tudás és a fanatizmus modelljének tekinthető. Meg van győződve arról, hogy a világ már elkészült, az igazságot megírták a régi könyvekben, így újat alkotni bűn. A tudás nála privilégium, amit védeni kell a tömegektől. A valóság (Arisztotelész nevetésről szóló könyve) veszélyezteti az elméletét, inkább elpusztítja a valóságot.
Az inkvizítor (Bernardo Gui) – A terror és a politikai kontroll modelljének tekinthető. Neki nem hipotézisei vannak, hanem előre gyártott ítéletei. Nem a tényekből indul ki a következtetés felé, hanem a következtetéshez (a bűnösséghez) gyártja le a tényeket vallatással és erőszakkal. Számára a nyomozás nem az igazság kiderítése, hanem a hatalmi rend demonstrálása.
Vilmos azért emelkedik ki közülük, mert ő az egyetlen, aki nem a saját hatalmát vagy félelmeit akarja ráerőltetni a világra, hanem adaptív módon igazodik a tapasztalathoz.
A tudomány pontosan ezt tesszi: létrehoz egy kontrollált, zárt rendszert, majd abba belehelyez egyetlen változót (perturbációt), kísérletezik és megfigyeli, hogy a rendszer arra miként reagál. A regényben a kiindulási állapot a kolostor, mint szigorú regula szerint működő, külső zavaroktól védett, tökéletesen szabályozott zárt rendszer. Minden elemnek megvan a pontos helye és funkciója. A zavaró tényező, az „idegen elem”, pedig Arisztotelész nevetésről szóló könyve, vagy még pontosabban: a könyv által képviselt újfajta szemlélet (a humor, a kritikai gondolkodás, a dogmák relatívvá tétele).
A regényben futtatott „szimuláció” lépései a következők:
- A kezdeti feltételeket a 14. századi kolostor környezete adja, a szigorú napirend, a szereplők rögzített személyiségjegyei és értékrendje.
- A bemeneti paraméter a mérgezett lapú Arisztotelész-kötet és a felekezeti viták megjelenése a rendszerben.
- A szimuláció lefutásába Eco nem nyúl bele kívülről „csodákkal” a történetbe. Hagyja, hogy a szereplők a saját belső programjuk (dogmáik, félelmeik, logikájuk) szerint reagáljanak a zavaró ingerekre.
- Jorge algoritmusa: elrejteni / megsemmisíteni.
- Bernardo Gui algoritmusa: elnyomni / erőszakot alkalmazni.
- Vilmos algoritmusa: megérteni / leírni.
- A kimeneti állapot pedig a rendszer összeomlása (a tűzvész) a szimuláció szükségszerű végeredménye.
Eco valójában egy komplex társadalmi-pszichológiai szimulációt futtatott le a papíron. Megmutatta, mi történik egy szigorúan szabályozott, zárt információs rendszerrel, ha abba belekerül egy feloldhatatlan ellentmondás.
Analógiaként gondolhatunk különböző fizikai – kémiai jelenségekre is, mint például a sav-bázis titrálás és a rezonanciakatasztrófa.
A sav-bázis titrálás példája legyen a következő: sósav oldatot titráljunk nátrium-hidroxid oldattal. Tegyünk még egy kis fenolftalein indikátort is az oldatba! Ebben az esetben egy lombikban békésen úszkálnak az indikátormolekulák, a klorid és az oxónium ionok a vízmolekulák között. Mint az apát, a könyvtáros és segítői a szerzetesek közt. Majd egyszer csak egy bürettából megjelennek a nátrium és a hidroxid ionok. Elkezdődik a változás, az oxónium és hidroxid ionok összetalálkoznak és vízmolekulák lesznek, de még ebből nem látszik semmi. Majd egyszer csak hirtelen megváltozik az indikátor színe, rózsaszín, majd hagymaszínű lesz, végül belilul.
A rezonanciakatasztrófa akkor következik be, amikor a rezgő rendszert épp a sajátfrekvenciájával kezdik gerjeszteni. A rezgés amplitúdója megnő, leszakadhat a híd, összedől az épület. De az elején szinte semmi változás nem látható.
Tehát mindkét esetben egy darabig ellenállnak a változásnak, majd az hirtelen következik be. És valami ilyesmi történik a kolostorban is, ami egy szigorú rendszabályok alapján működő, külső zavaroktól védett, zárt rendszer. Minden elemnek megvan a pontos helye és funkciója. Megjelenik egy zavaró tényező (az „idegen elem”), Arisztotelész nevetésről szóló, esetleg létező könyve, illetve a könyv által képviselt újfajta szemlélet (a humor, a kritikai gondolkodás, a dogmák relatívvá tétele), ami a rendszer instabilitását okozza. Ez félelmet, titkolózást, majd gyilkosságsorozatot vált ki. A szereplők (az apát, a szerzetesek, az inkvizítor) a saját merev modelljeik szerint próbálnak reagálni a zavarra, amivel gyorsítják a rendszer összeomlását.
Rövid elemzésünkkel talán sikerült rávilágítani arra, hogy a világ működésének fizikai-kémiai törvényei és a társadalmi-emberi konstrukciók dinamikája mögött ugyanazok a rendszerelméleti mintázatok húzódnak meg.
Végezetül a kriminek is beillő regényt ajánlom mindazoknak, akik nem rettennek vissza a sok latin idézettől, a részletesen leírt szerzetesélet rejtelmeitől és a hitbéli viták ismertetésétől.
Author: Radnóti Katalin
Budapesten születtem, itt tanultam, kémia-fizika szakos diplomát szereztem, dolgoztam tanárként, lett családom és unokám. Régóta dédelgetett álmom volt, hogy novellákat írjak életem érdekes eseményeinek felhasználásával a sok szakmai jellegű publikáció után. Elterveztem, hogy amint nyugdíjba megyek és lemennek a vállamról a munkából adódó terhek, feladatok, írni fogok. Már évekkel ezelőtt elkezdtem a témák gyűjtését, és amint tehettem, máris elkezdtem az írást. Emellett sokat olvasok szépirodalmat, történelmi regényeket, minegy olvasási lázban égek, hiszen a hosszú munkás évek alatt erre jóval kevesebb időm volt. Tudom, hogy még tanulnom kell a novellaírást. Ezért szívesen olvasom a társszerzők írásait is. Napjaimat családom, nemrég született kisunokám édesíti meg. További fontos tevékenységem még a rendszeres uszodalátogatás, ahol nemcsak a sport a fontos, hanem a közösség is. Mindig van kivel beszélgetni, megosztani az örömöket, bánatokat, reflektálni az aktuális eseményekre. Szakmai honlap: https://rad8012.members.iif.hu/
