Rég álltak így egymás mellett,
ezredévek múltak, teltek,
ők hallgatagon figyeltek,
jól értették már a csendet.
Egyiküknek büszke szirtje
merészen kéklett az égbe,
másikuknak szelíd íve
szőkén omlott le a vízbe.
Se közelebb, se távolabb
nem léptek az idők alatt,
moha volt kettejük csókja,
titkukat őrizték róla.
Csak egy hajszál futott halkan,
észrevétlen, hajthatatlan,
a mozdulatlan ölelést
ketté törte a repedés.
Vízen lengett a szőke árny
kőbe szakadt semmi nyomán,
magányos szikla oldalán
csepp fakadt a puha mohán.
Author: Szelidi Gemma
Gyerekkorom óta fontos része az életemnek az irodalom, a zene és a mozgás világa. Bár korán próbálkoztam az írással, komolyabban az utóbbi években kezdtem el foglalkozni vele. Írásaim többségében az emberi kapcsolatok rétegei, a kimondatlan feszültségek és a múlt lenyomatai jelennek meg, gyakran természeti képeken keresztül.
