Hogyha érteném dalát
a felhőnek, szélnek,
mit suttognak lombukkal
az erdei vének,
ha megfejteném szavát
a patak vizének,
kutatnám, mint mondhatnék
róla szebb meséket,
s nem lelnék méltó hangot
fű, fa énekének.
Hagynám, hogy rám boruljon
csodája az égnek,
s elszegődnék szavanincs
susogó levélnek.
Author: Szelidi Gemma
Gyerekkorom óta fontos része az életemnek az irodalom, a zene és a mozgás. Írással komolyabban az utóbbi években kezdtem el foglalkozni. A hétköznapi pillanatokban, a természetben és az emberi kapcsolatok finom rezdüléseiben keresem azokat a képeket és érzéseket, amelyekből verseim születnek. Az írás számomra egyszerre elmélyülés és szárnyalás.
