Tél

Ködfehérben merengenek

árva ágak csonkjai,

letűnt és már tovaillant,

nincs mi többet mondani.

 

Nyáresték halk suttogása

tompa zörgéssé fakult,

szél lengette lombkoszorú

némaságba komorult.

 

Didergősen húzza össze

szomorúság köntösét

kopottan, beletörődve,

álomba merül a rét.

 

Szoba mélyén karjába von

pattogó tűz melege,

visszarepít, múltba ringat

kedves emlék éneke.

 

Hamvadó parázson fénylik

hangod, meg-megsimogat,

messzi távolból visszhangzik,

hiszem csak, hogy hívogat.

 

Köd ült már mindenre oly rég,

sűrűn hulló hóesés,

elengedem, hadd pihenjen,

fedje néma feledés…

Szelidi Gemma
Author: Szelidi Gemma

Gyerekkorom óta fontos része az életemnek az irodalom, a zene és a mozgás világa. Bár korán próbálkoztam az írással, komolyabban az utóbbi években kezdtem el foglalkozni vele. Írásaim többségében az emberi kapcsolatok rétegei, a kimondatlan feszültségek és a múlt lenyomatai jelennek meg, gyakran természeti képeken keresztül.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Kormányzós

Gondolatok, érzések benned vitorlát bontanak. A kedvező szelet mindig könnyedén fogadd! Az árral sodródsz, vagy bátran kormányozva? Állj a fedélzeten, ha dagad a vitorla!  /B.K./

Teljes bejegyzés »

Ne sírjatok

Ne sírjatok, ha nyögnek a lombok a szél nyomásától rengeteget. Ne sírjatok, ha törnek az ágak, hajlanak többször a horizont felett.   Ne sírjatok, ha

Teljes bejegyzés »

Az én anyám

Edit Szabó : Az én anyám Mottó : Anya csak egy van ! Az én anyám úgy szeretett, nem engedte el kezemet, kicsi falu,kicsi háza,

Teljes bejegyzés »

Ville d’Ys

Ködtakarta felszín alatt keresgélték a sugarak, évszázadok mélységében szunnyadt időtlen békében.   Falain hínárfüzérek, lépcsőjére kagylók ültek, tornyait dús moszat lepte, csendjét csak a hullám

Teljes bejegyzés »

Tél

Ködfehérben merengenek árva ágak csonkjai, letűnt és már tovaillant, nincs mi többet mondani.   Nyáresték halk suttogása tompa zörgéssé fakult, szél lengette lombkoszorú némaságba komorult.

Teljes bejegyzés »

Tavaszi futás

Emlékszel, mikor beleszimatoltál a mit sem sejtő tavaszi estébe? a zsibongva áradó rigószóba, s az ég alján szendergő puha fénybe?   Valami nesztelenül remeg belül,

Teljes bejegyzés »