Rózsakapun, alagútba kúszva érve, pillád lopva
Felébred a már szunnyadó alkony őre új harmatokra.
Betekint s körülkering a széllel zúgó cseppenő ég,
Madárdallal hív a szép nyár, s a zöld tenger arcán verőfény.
Járjunk ki a narancsszínbe dúdolgatva, kóborolva,
Hűsítsük a testünkön pezsgő kéjt, bár szád máris bókolna.
Hát rajzoljunk az égből hulló szirmaidhoz arcokat,
S csókoljuk meg érzékenyen kegyes jöttödet és voltodat.
(Balatonfüred)
Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Ut elit tellus, luctus nec ullamcorper mattis, pulvinar dapibus leo.
Author: Szász Jázmin
Folyton változunk mi mind, emberek. Ahogyan a világ is körülöttünk. Verseink szépen illusztrálják, hol tartunk, miként létezzük e teret: a művészet által megélt életet. Győr mellett lakom, de utazok. Bárhol otthont lelhetek, hiszen a boldogságunkat mi alakítjuk, a békénket önmagunkban találjuk. Ahogyan részét képezzük az univerzumnak, a magunk elemeit szétszórhatjuk benne, így sohasem leszünk elveszve. Egy vers szóljon bármiről, ha őszinte s szeretetből születik, összekapcsol minket mind. Kik olvassuk, mind érezzük, s egyszercsak benne termünk. És ki írja, azt boldogítja csodálatunk, figyelmünk. Fogadjátok szeretettel zavaros elmém kusza képzeteit.
