Érzel? Érzem, érzel engem.
Ne tudjad, hogy hová mentem,
Bujkálok a hold fényében,
Benne járok a fejedben.
Távol sosem leszek tőled,
Parkban fekve ágy az öled;
Ha test testet nem érinthet,
Lelkünk összekapcsol minket.
Szavad tiszta, szíved ének.
Nagy levegő, hozzád érek,
Ölelj így, míg hív az élet,
S szoríts, ha már meg nem éled.
Nappal s éjjel mind egybefolyt,
Könnyű, könnyed, könnyebb lett most.
Minden pici rezdülésed
Bennem maradt, veled Élek!
Érzel? Érzem, érzel engem.
Tudod már, hogy hová lettem?
Nem kell válasz, szépen csendben
Benn maradok a fejedben.
Author: Szász Jázmin
Folyton változunk mi mind, emberek. Ahogyan a világ is körülöttünk. Verseink szépen illusztrálják, hol tartunk, miként létezzük e teret: a művészet által megélt életet. Győr mellett lakom, de utazok. Bárhol otthont lelhetek, hiszen a boldogságunkat mi alakítjuk, a békénket önmagunkban találjuk. Ahogyan részét képezzük az univerzumnak, a magunk elemeit szétszórhatjuk benne, így sohasem leszünk elveszve. Egy vers szóljon bármiről, ha őszinte s szeretetből születik, összekapcsol minket mind. Kik olvassuk, mind érezzük, s egyszercsak benne termünk. És ki írja, azt boldogítja csodálatunk, figyelmünk. Fogadjátok szeretettel zavaros elmém kusza képzeteit.
