Csillogó csillagfényű lényem
lebegve lebegett a fénylő napsütésben.
Elementáris létben,
a teljes Mindenségben.
Csodáltam, néztem,
egyszerre csillogott és fénylett,
egyszerre néztem
a fényt és a sötétséget.
Kavargott mindkettő,
spirálban egyszerre,
életeimet láttam
előre tervezve.
Kockáról kockára,
lassítva láttam,
merre visz és mit hoz
elképzelt, leghőbb vágyam.
Csak bámultam álmaim körforgását,
s csodáltam vágyaim áramlását.
Férfiként, nőként is egyszerre éltem,
anyagba sűrítve, párhuzamos létben.
A földi időben kaput nyitottam,
hogy Önmagam fényét két testbe ragyogtassam.
Villámló szikrákban sodródtam előre,
éreztem, s véreztem a két testben egyszerre.
A földi tükörben így árnyékként létezve,
fokról fokra haladtam EGYséget érezve.
Önmagam általi szeretet fényében,
egész világot öleltem,
csendben, békességben.
Más Lelkek is ugyanígy EGYségben teremtve,
önmaguk fényét küldték egyszerre két testbe.
A kollektív szeretet már mindenkit ébresztett,
így kiszorítva lassan a fényből a sötétséget.
A kiáradó szeretet magasztos érzése,
Mindenkit, a Teremtőt is mosolyra késztette.
Majd e küldetés legvégére érkezve,
hazatértünk EGYként a Szeretet Fényébe.
Author: Hajnal Cs. Krisztina
Köszönöm szépen az Irodalmi Rádiónak, hogy bemutathatom alkotásaimat, és ezáltal része lehetek én is az alkotói közösségnek. Esztergomban születtem, 1980-ban. Ének-zene tagozatos általános iskolába, zeneiskolába jártam, ezáltal a zene szeretete, zenélés (hobbyként) is része az életemnek. Az irodalom, a versek gyerekkorom óta közel álltak hozzám, gyerekként a könyvekkel valahogy mindig jobban megtaláltam a „közös hangot”, mint kortársaimmal. Bár próbálkoztam versírással kiskamasz koromban is, akkor még nem igazán sikerült…. Az áttörés 2024 őszén következett be, amit ma is egy csodaként élek meg, ahogy megszületett az első versem. Azóta az ihlet sűrűn megtalál, valamikor éjjel ébreszt fel egy kedves kis „rím”. Hajnal Cs. Krisztina néven alkotok. Ha verseim olvasása másoknak örömet okoz, vagy esetleg ezáltal könnyebben átél egy-egy nehezebb időszakot az életében az olvasó, nekem már megérte- hisz az érzéseink, érzelmeink akár fájdalomról, szeretetről szólnak, közösek. „Az élet életet nemz. Az energia energiát teremt. Azáltal leszünk gazdagok, hogy adunk magunkból.” – Sarah Bernhardt