A küszöbön kósza árnyak,
az ajtóban állt már Este,
andalító félhomályban
fürkészve csak Mámort leste.
Együtt lépdeltek így ketten,
a pillanatot keresték,
mibe szikrát ültethetnek,
elemésztő vágyak terhét.
Két lélek ült a kert ölén,
szerelmük lágy szövetére
hullott le a szenvedély, mint
csend a szavak peremére.
Lassú nyár volt, nehéz-boldog,
hosszú csókon álom úszott,
a múlhatatlan testemlék
időtlenségbe fonódott.
Tovaindult Este s Mámor
az alkony forróságába,
s nesztelen vesztek bele a
leplet bontó éjszakába.
Author: Szelidi Gemma
Gyerekkorom óta fontos része az életemnek az irodalom, a zene és a mozgás. Írással komolyabban az utóbbi években kezdtem el foglalkozni. A hétköznapi pillanatokban, a természetben és az emberi kapcsolatok finom rezdüléseiben keresem azokat a képeket és érzéseket, amelyekből verseim születnek. Az írás számomra egyszerre elmélyülés és szárnyalás.
