Láng az égen
Lobogott, ropogott a szertartásos nyári lángolás.
Szépen, lassan, a korhadó ágakból megszületett a parázs.
Pernye és a szikra szállt körbe, a dobok izgatott ütemére.
Táncolt az éjszaka is, a látogatók nagy-nagy örömére.
Hölgyek a tűz felett égtájak felé suhantak.
A libbenő lángnyelvek imát ropogtak.
Támogatást e világokból immár kaphatnak.
Parázsló tűz felett férfikéz segítségével áthaladtak.
Égő botok serényen szavakat vésnek fel az égre.
Férfinép rajzolja óhaját ezen napfordulós tiszta éjen.
Némán karikáznak a kimondatlan szavak.
Remény és hit, megannyi gyönyörű gondolat.
Teljes, méltó ünnepség, halkuló dobok.
Áldás minden félmosoly, kedves sorok.
Vidám társaság, segítő mondatok.
Utadon kísérjen el a szerető oltalom.
(Csendben búcsúzik, felnéz az égre.
A folyó elkanyarodik a messzeségbe.
Egy ideig keresi a fényt a szemében.
Bólint, majd a Holdra néz: Isten véled!)
2026.06.21
Horváth Attila Vándor
Author: Horváth Attila
Sziasztok, Horváth Attila, az Irodalmi Rádió szerzője. Voltam, vagyok, leszek.. Mindent csak Érte teszek. Élet, Szerelem, Érzelem, Vágy, Elfogadás. Itt és most, szárnyaljatok sorok…
