Vonjatok fénybe, reményt égő hajnalok,
magamban lelkemig ható tőrt forgatok.
Elborít a folyam, a sodró tengerár,
s nem tudhatom, hogy rám a túlparton mi vár.
Csodaröptű fecskék suhannak az égre,
ugranék én is, de zuhannék a mélybe.
Keserű gyolcsba köt ronggyá szőtt bánatom,
Istenem oldja le, megtart majd, jól tudom.
Author: Szelidi Gemma
Gyerekkorom óta fontos része az életemnek az irodalom, a zene és a mozgás. Írással komolyabban az utóbbi években kezdtem el foglalkozni. A hétköznapi pillanatokban, a természetben és az emberi kapcsolatok finom rezdüléseiben keresem azokat a képeket és érzéseket, amelyekből verseim születnek. Az írás számomra egyszerre elmélyülés és szárnyalás.