Rózsa Iván: Káröröm és öröm-Föld és ég
Megmaradt barátaink együttérzése nagyon jól esik, és ők is tudják, hogy nem kell minket sajnálni! Álszentek pedig, legyetek inkább továbbra is irigyek, ahogy eddig! Az legalább őszinte! Bár szerintem az irigység a legnagyobb bűn a főbűnök közül. Még a gyilkolásnál is nagyobb. Mert ölni lehet akaratlanul, nem szándékosan; erős felindulásból, a családod féltéséből, önvédelemből, háborúban is, például. De az irigység olyan előre eltervezett, belső habitusból eredő magatartás; másnak rosszat akarás, vagy féltékenység másra, mert az gazdagabb, okosabb, több országban járt, mint ti, vagy mert kölcsönösen szeretik egymást a párok, ellentétben veletek, álszentek – olyan bűn, melyre nincs felmentés!
Én boldog embernek tartom magam és a feleségemet is. Boldog volt a nászutunk; felejthetetlen egy hónap Európa egyik legcsodálatosabb szigetén, Szardínia szigetén. És amilyen a kezdet, olyan volt a folytatás. Boldogok voltunk mind a hatvanvalahány országban, ahol együtt jártunk; de előtte is, külön-külön, számos országban megfordultunk. Egymásra találtunk. Boldogok vagyunk a hazánkban is, az ország minden gondja ellenére. Két otthonunk is van itt: Budakalász és Pécs. Gyökereink vannak.
De ennél is nagyobb boldogságot jelentene, ha felépülnél. Mert én boldog vagyok most is, mint amatőr logopédus, hogy tanítalak, hogy újra teljesen helyesen beszélj. Boldog vagyok, amikor ez sikerül. Boldog vagyok, ha segíthetlek a közlekedésben, mert a lakáson kívül még picit bizonytalan vagy. Boldog vagyok a feltétlen bizalmadért. És szerintem te is boldog vagy, és büszke arra, hogy ennyire szeretnek, és nem hagytak cserben. Betegen.
De a legnagyobb boldogság az lenne, ha újra a régi lennél. Ez nagyobb boldogság lenne összes utazásnál, festménynél, vagyonnál. És örülnék, ha az álszentek bosszantására száz vagy még több éves korunkig élnénk együtt. És túlélnéd ezeket a „népességszabályozó nagyurakat”, ott „fent”, akiknek az emberek nem személyiségek, hanem bábudarabok vagy netán háborús veszteségek, vagy a túlélésért folytatott küzdelem – nem éppen tiszta versenyben – elhullott vesztesei, melléktermékei.
Hát, én őket sajnálom, hogy ilyenek, hogy ilyen a felfogásuk, a természetük; egyben az álszenteket is, akik beletörődnek abba, hogy a Föld lakosságának egy-két százaléka birtokolja a vagyon kilencvenvalahány százalékát. De egyben nem is sajnálom egyik ezen ember-állat fajtát sem, mert attribútumuk a sunyi hazugság. Kár beléjük a vagyon, a hatalom, de egyáltalán az élet is, mert nem tudják élvezni; az ölükbe hullott lehetőséggel nem éltek, hanem visszaéltek.
Nekem nem hatalmam van a feleségem felett, hanem szeretem; nem élek vissza a helyzetével – ő sem hagyná, van annyira akaratos – hanem minden erőmmel azon vagyok, hogy visszakerüljön az élet ritmusába, és továbbra is együtt élvezzük az életet! Még vagy harminc-negyven évig…
Budakalász, 2026. augusztus 18.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchét éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...