A testünk egy tökéletes szerkezet. Minden mindennel összefügg, és az egészet a Teremtő így állította össze, hogy jól működjön. Aztán az évek alatt kopnak az alkatrészek, itt-ott homok kerül a fogaskerekek közé.
Persze, mi egészségtudatosok, teszünk arról, hogy finom hangoljuk a működésünket. Szóval, tudatosan mozgunk, étkezünk, pihenünk, aktívak maradunk, hidratálunk, és még sok egyéb szempontot figyelünk.
Szóval, alig eszem kenyeret a glutén érzékeny emésztésem miatt, okos órámon követem a lépésszámot, alvásmennyiséget. Időnként a természetgyógyász megköpölyöz, akupunktúrával rendben tartja a működésemet. A masszőr egyengeti a mozgásszervi kopásaim.
Nem tagadom, időnként az agyamra megy ez a figyelés. Bosszankodom, de ugyan akkor megnyugtató is, hogy ezekkel a dolgokkal a jóllétem biztosított. Legérzékenyebb az étkezésem.
Amikor reggel felkelek szép lapos a hasam. Amint azonban megeszem az M méretű lágy tojást, a fél paradicsomot, és megiszom a 3 dl citromos vizet, azonnal görögdinnye méretűvé kerekedik. Nem is értem, miért teszi ezt? Talán a gombokkal van baja? Mert utána, amikor felöltözöm, azonnal érzékelhető ez a baj.
Ma reggel kifogott rajtam. Megláttam reggeli közben a pár napja kapott szatymazi barackom. Csodásan mosolygó pofijuk megráncosodott, húsuk meglöttyent. Három aggastyán nézett rám a tányérról.
Mit tehetnék? Megettem őket. Csak nem hagyom veszni a mézédes csemegém!
Meg is jött a hatása. A bosszú.
A trolin egyszer csak lepattant a nadrágom felső gombja.
Onnantól bal kézzel a nadrágomat tartottam, jobb kézzel pedig intéztem az ügyeimet: a Vízügynél, a gyógyszertárban, a könyvtárban és a Kormányhivatalban.
A szervezetem ezzel egyértelművé tette, hogy a három aggastyán barackot nem tekintette jó ötletnek.
Author: Farkas Etelka
Farkas Etelka vagyok, nyugdíjas tanítónő. Írni akkor kezdtem, amikor befejeztem az aktív munkát. Először egy naplószerű blogot írtam, majd ráéreztem az alkotás ízére. Nagyon sok mondanivalóm van a világnak, a tapasztalatok, a traumák, a történetek. A bejegyzések formálták a stílusomat, és novellák, versek születtek. Első verseskötetem a Küldj egy angyalt! (2024), utána egy autofikciós regény következett Nem bánok semmit (2024), majd újabb versek Hétköznapi líra (2025). Az utolsó kötetem 2026-ban jelent meg, címe Anyaseb, és ebben szerzőtársam Szabó Kitti a kollázsaival. Nincsenek jelentős díjaim. Antológiákban, internetes folyóiratokban jelentek meg alkotásaim. Könyvbemutatókon, felolvasásokon személyesen találkozom az olvasóimmal. Írásaimban a hétköznapi élet örömeire hívom fel az emberek figyelmét, és népszerűsítem a művészetterápiát. Költői stílusom a lírai tárca lehet, mert nálam a vers és a próza összeér. Ritkán írok kötött formában. Elindulok valami hétköznapitól, abból lesz egy lelki felismerés, és eljutok egy halk csattanóig. Az irodalom egy ösztönös rokonság, melyben suttogva kiabálok. A negyedik könyvem elkészülte után létrehoztam egy szerzői oldalt is, ahol szeretnék a követőimmel interakciót kialakítani. Folyamatosan alakul a stílusom, bővül a közönségem. Újabb verses köteten és regényen is dolgozom. https://fetelka.hu/ https://www.facebook.com/fetelka
