Felhőből hull hópaplan,
nyúl vacog a bokorban.
Hosszú fülét hegyezi,
épp a rókát figyeli.
Várja őt a családja:
ura, fia, leánya.
Nagyot ugrik nyúl koma,
menekül már cikk-cakkba’.
Róka úrfi utána,
de a nyuszi lehagyja.
Beér már a sűrűbe,
róka csak néz izibe’.
„Hová lett a nyulacska?
Ebből nem lesz vacsora!”
Author: Telekné Balog Magdolna
Telekné Balog Magdolnának hívnak. Már nyugdíjas vagyok. Heves megyében, Pétervásárán élek közel ötven éve. Közgazdasági szakközépiskolában érettségiztem. Ott is az irodalom és a történelem voltak a kedvenc tantárgyaim. Utána egy évig dolgoztam a képesítésemmel a lakóhelyemen, az ÁFÉSZ irodán. Kedveltem a kollégákat, ők is engem. A vezetés felajánlotta, hogy tanuljak tovább, de én már nagyon másik irányban gondolkoztam. Tanító szerettem volna lenni, ezért a helyi általános iskolában érdeklődtem a lehetőségek felől. Iskolai könyvtárosként vettek fel. Jártam tanfolyamra, nagy lendülettel rendbe tettem az elhanyagolt könyvtárat. A könyvtár megismerése, az olvasás szeretete érdekében az alsós napközis csoportoknak foglalkozásokat szerveztünk a tanító kollégákkal közösen. Az egyik ilyen foglalkozásnak köszönhetően született meg a legelső versikém 1984-ben. Onnan kezdve írok verseket. Ez nem volt rendszeres. Voltak hónapok, amikor egymás után több is született, aztán voltak hosszabb kihagyások is. A legtöbb vers személyes élményekből született, a gyermekkori vakációk, a nagyszülők erős hatással voltak rám. Kisgyermekként nagyapám esti felolvasásai a mesék világába repítettek. Az általános iskola felső tagozatában kezdtem megkedvelni az irodalmat, főként a verseket. A középiskolában József Attila, Radnóti Miklós, Tóth Árpád voltak a kedvenc költőim. Mindig szerettem olvasni. Kiskamaszként úgy belemerültem a történetekbe, hogy meg sem hallottam, ha szóltak valamiért. Munka mellett 1984-ben jelentkeztem a...