Eső voltam,
s nyári záporként,
hajadon végig csorogtam.
Lemostam arcod minden ráncoló bánatát,
s szemeid csillogásában úgy érintettem bőröd,
mintha nem jönne el a holnap.
Lemostam rólad az időt.
Minden elpazarolt percet.
Minden apró pillanatot,
mit együtt nem élhettünk.
Minden kóbor ráncot,
mit a külön töltött idő reád táncolt.
Lemostam a múltat.
Vesszen a homályba,
s száradjon minden könnycsepp.
Ne marjon már hiába.
Eső voltam, s szél lettem,
ahogy jöttem,
úgy tovább lebbentem.
Újjá születve, már csak távolról nézlek,
arcodra innen,
boldogságot remélek…
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.
