Elkéstem

Minden nap várom a csodát. A csodát, ahogy hazaérek, belépek a szobába és te ott ülsz az ágyam szélén. Egy pillanatra meg fagy a levegő,

Késve érkeztem, és te már nem vártál. Nem volt türelmed. Sem hozzám, sem az időhöz. Nem akartad tudni, hogy mit, miért teszek. Pedig én veled

Bennem ragadt dallamokban, vérző, fájó gondolat, a ki nem mondott szép szavakban, felőrölöm önmagam. De szabaddá tesz minden percem, mit e földön tölthetek, s szeretettel

Akkor én most megállok, és leülök ide a kőre. Leülök és megvárlak. Megvárlak mert valahol lemaradtál, és én előre mentem. Úgy, hogy észre sem vettem.

Csontig hatol az olvadó hó hidege. Szinte bokáig járok a sárban. Lassan haladok előre, akár az idő, s még csak kezem sem dughatom zsebembe. Mázsás

Félve nézek rád, hisz oly rég láttalak. Szólni sem merek, tán hangom meg sem ismered. Rég láttalak, s most, hogy itt vagyok, csak szemedbe nézek,