enyém…

 

                                                                                                                                                                                      .  .  .

 

beljebb húzódni,
magamból kinőni...

ha küldenek menni,
ha hívnak megfordulni,
szeretni...

időnként más a lényeg,
belső lüktetésből
foganó képek…

érzésből tudom a testem:
van léte,
formája, beszéde,
és szívem is,
belül…

s a lélegzetem halkan elül
az ölelésben,
mely hosszan, röviden is,
enyém...


2026.08.24



 

kép forrása: Pixabay

 


 

további írásaim: https://irodalmiradio.hu/profile/adorjanlzoe/

Adorján L. Zoé
Author: Adorján L. Zoé

Vannak átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: mindig miénk a pillanat! Teljességében…

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Múlt-Jelen-Jövő

   Múlt-Jelen-Jövő     A jelen a múltat a jövőnek büszkén adja át.   A régmúlt csodái a jelenben látják a jövőt.   A jövő

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Hulló csillag

Magam is hulló csillag vagyok, talán itt-ott felragyogok, majd végleg a földre hullok. Néhány vers és próza marad, ezzel vigasztalom magam, de vaj’h lesz-e, mi

Teljes bejegyzés »

Ajándék

Hangos novellaként meghallgatható: Ajándék   A házra csend borult. Fájdalmas csend. Odabent, már nem repkednek a szavak. Zalán a kanapén üldögél, karjait összefonja. Úgy ráncolja

Teljes bejegyzés »