Héthelyi Krisztina
Betlehemi mese
– Te mit gondolsz, Matild? – kérdezte a csacsi a tehéntől. – Tényleg ő az? Akiről beszélnek?
– Hát persze – bőgte az ökör, pedig nem is őt kérdezték.
– Deee hát olyan csöppnyi! – bégetett közbe a bárányka.
– Téged ki kérdezett, te oktalan?! – harsogott az ökör.
– Látjátok a glóriát? – kérdezte a tehén.
– Neeeem – válaszolta a bárányka.
– Mi az a glória-iaia? – nyerített a csacsi.
– A dicsfény. Ott ragyog a feje körül – magyarázott a tehén.
– Én nem látok semmit. Olyan sötét van – mondta a csacsi.
– Ostobák! – fújtatott megvetően az ökör.
– De olyan gyámoltalan. Mást se csinál, csak bőg. Hogy lehetne ő a Megváltó? – kételkedett a csacsi.
– Most még gyermek, de majd felnő és akkor tanítani fog – mondta a tehén.
– Akkor miért itt született? Ez egy istálló. Itt mi lakunk – értetlenkedett a bárányka.
– Csitt! Elmesélem – mondta a tehén.
József és jegyese, Mária útnak indultak szülővárosukba, ide a názáreti Betlehembe, mert Augustus császár népszámlálást rendelt el, és mindenkinek oda kellett mennie, ahol született.
– Ki az a „József és jegyese Mária”? – kérdezte a csacsi.
– Te hol voltál eddig? – dörrentett az ökör.
– József és Mária ennek a síró kisdednek a szülei. Amúgy ott pihennek a sarokban – mondta a tehén. – Befejezhetném?
– Beeeeee – bégette a bárányka.
Igen ám, de az út nagyon soká tartott és Mária áldott állapotban volt.
– Mi az az “áldott állapot”? – kérdezte a bárányka.
– Kisbaba volt a pocakjában – mondta a tehén.
– Te ezt nem tudtad? Haha! – nevette ki az ökör. Pedig ő tudta a legkevésbé. Hiszen nem lehetett gyermeke.
Mentek, mendegéltek és sok-sok idő után végre elérkeztek ide, ám sehol nem találtak szállást a környéken. Pedig Mária pocakjában már nagyon mozgolódott a gyermek, meg akart születni. Ellenben mindenhonnan elzavarták őket, így találtak rá a mi istállónkra. És mi befogadtuk őket. Ezért itt jött a világra a kis Jézus.
– Ahá – kapott a fejéhez a csacsi.
– És te ezeket honnan tudod? – kérdezte az ökör.
– Hallgatóztam.
– Az neeem szép dolog – bégetett a bárányka.
– Akkor most mit mesélnék nektek? – bőgte a tehén.
– Igaz. Mesélj csak tovább – kérte a csacsi.
Szóval a pásztoroknak, akik a közelben tanyáztak a szabad ég alatt, megjövendölték az angyalok, hogy megszületik a kisded, a Megváltó, aki megszabadít minket a bűneinktől.
– Miféle bűneinktől? Nekeeem nincsenek bűneim – bégetett a bárányka.
– Nekünk tényleg nincs bűnünk, mi állatok vagyunk. Bűnük az embereknek van – mondta a tehén.
– Micsoda szerencse – könnyebbült meg a csacsi.
A pásztorok útra keltek hát, hogy megtalálják a gyermeket. Egy ragyogó csillag vezette őket ide. Időközben már hazaindultak és magukkal vitték az örömhírt.
– Miféle örömhírt? – kérdezte a csacsi.
– Téged honnan szalajtottak? – mordult rá az ökör.
– Az örömhírt, hogy Jézus megszületett – magyarázta a tehén. – Már nincs sok hátra. Folytathatom? – kérdezte.
– Iáá! Igen – mondta a csacsi.
Aztán jöttek a bölcsek napkeletről és ők is látni akarták a gyermeket. Egy csillagot követtek, amely elvezette őket ide a betlehemi jászolhoz.
– Sok itt a csillag – szólt közbe az ökör.
– Meg a látogató – mondta a csacsi.
Ahogy meglátták Máriát és a kisdedet, térdre borultak és dicsőítették. Aztán elővették az ajándékokat, amelyeket magukkal hoztak. Aranyat, tömjént és mirhát.
– Mi is kapunk az ajándékokból? – kérdezte a bárányka.
– Nem. Az ajándék szimbolikus – mondta a tehén.
– Az mi? – kérdezte a csacsi.
– Hát jelkép.
– Aha! – mondta a csacsi, aki egyáltalán nem értette, de félt, hogy az ökör kineveti.
A tehén folytatta a magyarázást.
– Az arany a királyi méltóságot fejezi ki. Jelentése: Nap. A tömjén a bölcsességet és az imádatot képviseli. A mirha pedig az emberiességet és az áldozatot vetíti előre.
A mese minden részletét a tehén egy csoda folytán ismerhette.
Az állatok mély hallgatásba merültek. Finoman kérődztek a vacsorájukon és közben a kisdedre pillantottak, a kisded meg rájuk. A gyermek elmosolyodott, és akkor mindegyikük meglátta a feje körül a glóriát.
Isten szereti az oktalan állatokat, hát még az embert!
Author: Héthelyi Krisztina
Kedves Látogató! Hadd mutatkozzam be, Héthelyi Krisztina vagyok. Mesekönyveket írok és illusztrálok. Eddig négy könyvem jelent meg, abból az egyik egy gyermekeknek szóló képregény. Nagyon szeretek írni és rajzolni; az alkotás folyamata teljesen kikapcsol és más világokba repít. Ha te is írsz meséket, örömmel illusztrálnám a te könyved, könyveidet is. Legújabb művem a Cicavarázs, abban meg tudod nézni a képeimet; kapható a Lírában, illetve a Könyvtárellátóban. Ha szeretnéd a gyermekek számára még teljesebb élménnyé varázsolni a történeteidet egy-egy kedves illusztrációval, akkor fordulj hozzám bizalommal! Várom a megkeresésed!
