Ősz lovag csatára várva kardot fen,
Sok elhullott bajtársa van ott fenn,
Felnéz az égre, velük akar lenni,
Szidja magát, nem tud utánuk menni.
Béke börtönének nyomorgó rabja,
Vérét a vas kulcsért ő nem hullajtja,
Kínozzák őt az ősrégi sebhelyek,
Bárcsak elhullott volna ő, e helyett,
Vállát egy olyan vértnek súlya nyomja,
Aminek már az egész nagyvilágban,
Bármennyire keresi, nincsen nyoma.
Álmatag keresés tartja igában,
s mégis tovább élezi a vén, tompa
pengét, hiszen ő hisz egy délibábban.
Author: Machó Bese Géza
Machó Bese Géza vagyok 2008-ban születtem. Az utóbbi 2 évben kezdtem el foglalkozni az írással, főként verseket írok, de novellákkal is próbálkozom. „Semmiből semmi sem lesz”
