Olyan sokszor hittem, de most tényleg ott vagyok,
Könnyes lesz a szemem, hogy ha csak rá gondolok.
Biztonság az, ha szíve mellett dobbanhat szívem,
Kérés nélkül, kacagva dobom el miatta régi énem.
Nekem nem kell más! Új lemez szól, mi kápráztat,
Tudom, nem kaphattam volna az élettől drágábbat.
Azt hittem, szerelem volt mi gyötrőn mart nemrég,
De ez erősebb, idegen érzés, s nem fér bele vétség.
Ő rá vártam, most már tudom, elhiszem, akarom,
A másiknak bajban ott lenni, igenis nagy hatalom.
Igazi férfira lelni, egy mostoha világban, szerencse,
S most már, ha rád nézek te vagy, a világ szemembe!
Author: Iványi Barbara
Se nem költő, se nem író, mégis kicsit mind a kettő... talán ez volnék én. Tinédzser koromban kezdtem többféle műfajban, és még többfajta témával. Az írás végig kísérte egész eddigi életemet, még ha sok esetben csak „fiók regényként” is. Lelkem apró kis szilánkjait vetem papírra, amivel csendesítem a bennem lévő érzelmeket. Egy-egy alkotásom tanított meg arra, hogy még a nagy fájdalmakból is ki lehet hozni valami csodálatosat, csak más szemmel kell rá nézni, tollat ragadni, aztán mosolyogva emlékezni. Amíg lesznek olyan pillanatok, mikor valami azt súgja, ideje a szavakat sorba rendezni, és a fejemben ezzel rendet tenni, lesznek új verseim, novelláim és regényeim. A világnak mindig kelleni fog művészet, mert a szép sose megy ki a divatból, csak átalakul.