Mosolyod nélkül

 

Mosolyod nélkül nincs

íze a fénynek,

érintésed nélkül

árnyékban él a lélek.

 

Ölelésed takarója

puhán terül az égre,

esőcsepp – könnyek hullanak

elárvult lépted helyére.

 

Mosolyod nélkül csak kiszáradt

porrá lesz éhes számban az étel,

mosolyod nélkül elveszítem

örök csatám a léttel.

 

Fogy erőm. megyek utánad.

Elmerít lassan a bánat,

s mosolyod nélkül némán emelem

hozzád lélegzet -üzenetem.

Törteli Tücsök
Author: Törteli Tücsök

Tóth Péter Lászlóné Vincze Zsuzsánna vagyok. 1964-ben születtem Nagykőrösön. Tanulmányaimat Törtelen, majd a nagykőrösi Arany János Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola, és a zsámbéki Tanítóképző Főiskola falai között végeztem. Hálás vagyok tanáraimnak és osztálytársaimnak , hogy azzá válhattam, aki ma vagyok. Testvérem nem lévén ők voltak „jóban, rosszban” életem kísérői. Jelenleg még dolgozom, a ceglédi Szent Kereszt Katolikus Általános Iskola néptánc tanítója vagyok. Két gyermekem van, fiam Budapesten, lányom Kecskeméten él. 2020 óta én is kecskeméti lakos lettem. Írói nevemet egy általam végtelenül tisztelt kollégámtól kaptam, mint becenevet, majd a pályázat kapcsán elgondolkodva nem is volt kérdés: én vagyok a "Törteli Tücsök” Az irodalom, a mesék világa mindig velem és bennem élt, verseimet tizenéves koromtól írom. A hagyományos versformák lassan ,az utóbbi időkben elindultak a modernebb kifejeződés felé, bár ez részemről nem tudatos. A biztatások ellenére a múlt évig csak a fióknak, aztán következett a fordulat. 2023.augusztus 03.-án 41 éves kapcsolat,38 évnyi házasság után meghalt a férjem, társam , másik szárnyam. Betegsége, majd az egyedüllét hónapjai olyan erővel szakították fel bennem az addig csendes, alkalmankénti írás folyamát, hogy nem tudom és nem is akarom magamnak megtartani . Hiszem, hogy segíthetnek a versek-köztük az enyémek is- azoknak, akik fájdalmas veszteségüket nem tudják...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Délelőtt a téren   Üzen a tél. Borzongó levelek kevéske napsütésre várnak. Kellene még falatnyi öröm, mint séta ezüsthajú párnak.   Fázik a tér. A

Teljes bejegyzés »

Mosolyod nélkül   Mosolyod nélkül nincs íze a fénynek, érintésed nélkül árnyékban él a lélek.   Ölelésed takarója puhán terül az égre, esőcsepp – könnyek

Teljes bejegyzés »

Ki ér oda?   Ahogy fürge levelek futnak lábam alatt, úgy gurul elő a kósza gondolat: Ki ér előbb, ki ér oda? S ha ott

Teljes bejegyzés »

Októberi barangoló

A mai vers nehézkes, tömör. Néhol széttartó, mint az elmélyült gondolatok egy magányos séta közben. Szeretem a hosszú, lidérces sorait. Bevisz az erdőbe, ha követed

Teljes bejegyzés »
Prózák
Barna Benedek

Harapásnyomok

Bruno Geller nyomozó leguggolt, hogy jobban megnézze a sikátor végében heverő holttestet, és amikor meglátta a jellegzetes sebhelyet az elhunyt nő nyakán, magában káromkodott egyet.

Teljes bejegyzés »
Versek
Irha Adrienn

Disszociáció

Miért gyötör a rabság, mi a múlté? Ördögi, gyilkos szavak. Mi kínzott, s pokolba rántott, A jelenbe dobva marad. Rémálomba fullasztott lélek, Bizonytalan biztos jövő,

Teljes bejegyzés »