Rózsa Iván: Kávés haikuk
Forró, fekete:
Kolumbia termette
Kávé remeke.
Arabica – jó.
Robusta – erősen jó.
Keverék – legjobb!
Fennsíkok földjén,
Kávébab cserjén termett
Fekete gyöngyszem.
A Maran kávé
Semmihez sem fogható
Íze, zamata.
Olasz pörkölés –
A legjobb a világon! –
Mondja egy magyar…
Modena éke
A Molinari kávé:
Királyi zamat.
Pavarotti és
Molinari – Modena
Két büszkesége.
Kávé-kultúra…
A gasztronómiához
Tartozik ez is!
Élet művésze…
Jóízűen fogyasztott
Ebéd utáni
Csendes szieszta
Idején arabica
Kávét szürcsölget…
Arabica – nem
Arab bika! Fennsíkok
Remek kávéját
Szürcsöli Ali,
Mohamed és Musztafa:
Meg persze más is…
Európa és
Afrika és Ázsia,
Ausztrália,
Meg Amerika
Összes lánya és fia:
E nedű rabja!
Jegeskávé és
Macchiato, ristretto:
Megannyi gyönyör!
Életművészet
A kávé élvezete:
Kevesek kéje…
Vezúv és Nápoly…
Hozzájuk tartozik ám
Kimbo kávé is!
Mauro kávé –
Calabria remeke!
Aki itta, nem
Felejti soha –
Reggio di Calabria
Műve, otthona.
Nem csak olaszok:
Franciák, spanyolok is
Művészei a
Kávéfőzésnek,
Pörkölésnek, ivásnak –
Fittek is másnap.
Americano
Típus nem a világom:
Túl hosszú nekem…
Tschibo és Dallmayr –
Németek kedvencei –
De más is issza…
Bécs favoritja:
Eduscho melange, habbal:
Nem is rossz az ám!
De az őshaza:
Latin-Amerika és
Etiópia.
Kenya se kutya!
De Ázsia valahogy
Nem kultiválja…
Kávéfőzéshez
Gép – ez magyar találmány:
A presszó kávé!
Ahogy illik is,
Illy mester ötlete –
Kávéja pompás…
Legális dopping –
Koffein ajzószerrel:
Feldob a kávé!
Tiramisú vagy
Más torta, csoki dukál
Mellé – dupla íz!
Ma randevúra
Mész? Maran kávé mellett
Édes a kettes!
Maran barista –
Megfőzheted otthon is:
Tanfolyam nélkül…
Budakalász,
2018. március 11.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchét éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...
2 Responses
A kávé és a kávézás és a kávézók valóságos himnusza. Kevéske gúnyszerű humort érzek benne, ez lehetne a táplálkozásközpontúság elleni felszólalás.
Az az igazság, hogy nagyon szeretem a hasamat és a jó kávét. De meg kell adni mindennek a módját! A „gyors” „éttermek” ellen vagyok! Egyébként a feleségem életében egyszer ivott kávét, egyszerűen nem szereti az ízét. A haikuimat olvasta, s azt azért elismerte, hogy én tényleg szerethetem, különben nem tudnék így írni róla…A hedonizmus is lehet szakrális!