Jobbról a tizenkét éves Anna, balról a tíz éves Bogi simul hozzám. Középen én, alias Anna papája mamája. Szemben velünk a képernyőn Beethoven. No nem a zenész óriás. Hanem a csöppségében is jókora, csetlő-botló bernáthegyi szőrgolyó. Tappancsa minden csusszanását, farkincája minden billenését gurgulázó kacagás kíséri a kanapéról, csakúgy mint a családtagok óvó-rajongó szeretete a filmen.
Ám a kutyus nő, a történet bonyolódik. Megjelenik a színen a Gonosz. (Sajnos hol nem, a világban?) Ó borzalom! Az eddig család kedvence, (a papa egyelőre azért kivétel) gyermekmentő állat az állatorvosra támad. Hogyan? Mitől? Miért? Természetesen az őt provokáló doktor viselkedésétől. Vörös festékkel véresnek álcázott alkarját használná ürügyül, hogy az állatot nemtelen célból eltávolítsa az őt kölyökkorában befogadó családból.
Ez az apróság elkerülte nem csak Anna, de még Bogi figyelmét is. A kicsi eleinte fészkelődik, aztán hátat fordít a képernyőnek, a konfliktus csúcsán pedig az ülő alkalmatosság alá próbál bújni.
Miért akarhat egy doktor bácsi rosszat ennek az aranyos, okos, kedves, ügyes, bumfordi jószágnak?
– Mert kísérletezésre akarja használni. – Keresem az igazságnak leginkább megfelelő, de az érzékenységükre leginkább tekintettel lévő választ. Apjuk valamivel fiatalabb volt, mikor Szörny Ella második feltűnésekor a 101 kiskutyában a mozi széksora alá bújt. Ki kellett vinni a teremből.
– Mi az hogy kísérletezés?
– Például mielőtt szurit kaptok a doktor nénitől, sok évig állatokon próbálják ki, igazán gyógyít-e az oltás.
– Be akarja oltani Beethovent?
Újabb gordiuszi csomó. Az oltás ugyebár fáj ugyan, de mint megtanulták, gyógyít. Ehhez használni kísérleti alanyként a pozitív hőst már nem is annyira gonosz dolog. Színt kell vallanom.
– Egy új fajta puskát akar kipróbálni rajta.
– Meg akarja ölni?
Ez a szomorú valóság, de most inkább megpróbálok félre beszélni.
– Nem kell félni! Izgulni lehet, de félni nem kell! Jó vége lesz.
Némi csetepaté után, amiben részt vesz a papa vezetésével a család apraja-nagyja, van is.
– Mondd nagymama! Örökbe hoztad a DVD-t, vagy csak kölcsönbe? Mert ha igen, hozd el legközelebb is!
Author: Gáthy Emőke
Gáthy Emőke az Irodalmi Rádió szerzője. “Nevem hivatalosan Bihary Zsoltné; barátaimnak Emőke, három fiamnak anyu, két nagyobbik unokámnak nagymama, a legkisebbnek MM, azaz Emem. Életem egyszerre egyszerű és bonyolult. Megszülettem, tanultam, aztán magam is tanítottam. Harmincnyolc esztendeig orosz és francia nyelvet ugyanabban a fővárosi középiskolában. Bonyolulttá bizonyos szövevényes kapcsolatok teszik, de hát erről és életem egyéb történéseiről szólnak az írásaim. 1974-ben, harmincegy éves koromban kezdtem írni. „Amikor fájt.” Talán ezért is nem bántam különösebben, hogy a fiók mélyén maradtak a verseim. Ám eljött egy pillanat, mikor rájöttem, hogy tanulságosak lehetnek mások számára is. Azóta adom közre őket. Az Interneten, és itt az Irodalmi Rádióban.”