Qpaci emlékek

Qupaci emlékek.2

De jó volt egykor fiatalnak lenni
Családban, szeretetben gyermeket nevelni
Kommunizmusban élni
Egy jobb világban remélni
Ez volt napi feladatunk
Nem volt kihez segítségért szaladni
A család volt a politikai menedékünk
A gyermeknevelés az egyetlen fegyverünk
Gábor fiam Pannonhalmát maga választotta
Választása bátorságunk nem riasztotta
A borpincékben akkor is támadtak vigasságok
Minden földi csoda három napig tartott
A csodálkozó az üres levegőbe markolt
Az átkosban is ringtak a vízen a vitorlások
A borpincékben akkor is támadtak vigasságok
S a Balaton hullámain vidámon ringtak vitorlások
Örömmel látogattuk fiunkat qupaci magányában
A Bencések mosolya kísért a Bazilika árnyékában
Gyermekünk mire végül közösségben érezte magát
Nagyszerűen kisimította érettségi bizonyítványát
A szertartások méltóságteljes csendes nagyszerűsége
A Bazilika, az ősi kövek és történelmi kincsek szépsége
Legkisebb fiúnk szívét, lelkét mélyen megfogta
Tanulmányaiért ezért Pannonhalmát választotta
A politika változásával.gazdagodott a qpaci élet
Borászata qulináeis vendéglátása szerzett sok új hívet
Gyógynövény termesztése a világhír felé haladt
A mi múltidézésünkben csupán a Modeszt paszta maradt

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A teáscsésze

A teáscsésze Kitöltötte a teát, a csészét – finom, leheletvékony porcelán volt – óvatosan az asztalra készített csészealjra helyezte, de nem nyúlt érte, szeme megpihent

Teljes bejegyzés »

Mondd, ki…

Szemedből, mondd, ki néz vajon? Gyermek az ingó tutajon, törékeny, szeretet-árva, simogató szóra vágyva?   Vagy ki hegyet hord hangtalan, derűs arcán csak árny suhan

Teljes bejegyzés »

Körforgás

Vihar szárnyán süvít a szél, minden apró zugba betér. Belebújik fűbe-fába, mesebeszédet hord háta. Amivel a szívem tele, az is mind útra kel vele. Messze

Teljes bejegyzés »

Gyökértől gyökérig

Kicsinyke magként hulltál a földre s mint puha zöld ír vett az körbe.   Míg szüntelen kerested új ruhád, nesztelen hasadt a szunnyadás,   felemelt,

Teljes bejegyzés »

Álmatlan

Az álmatlan éji csendben kint ült a hideg párkányon, csak egy röpke szemrebbenés, s ott termett a párnámon.   Lyukakat fúrt a lelkembe, s az

Teljes bejegyzés »

Táltosok ösvényén.

Táltosok ösvényén. Gomolygó füst, sejtelmes, örvénylő tölcsér, sötét felhőszerű, homályos köd. A föld az éggel összeér, sötétség, a levegő fagyos, lábakat gyökérbe köt. Ám megtöri

Teljes bejegyzés »