Qpaci emlékek

Qupaci emlékek.2

De jó volt egykor fiatalnak lenni
Családban, szeretetben gyermeket nevelni
Kommunizmusban élni
Egy jobb világban remélni
Ez volt napi feladatunk
Nem volt kihez segítségért szaladni
A család volt a politikai menedékünk
A gyermeknevelés az egyetlen fegyverünk
Gábor fiam Pannonhalmát maga választotta
Választása bátorságunk nem riasztotta
A borpincékben akkor is támadtak vigasságok
Minden földi csoda három napig tartott
A csodálkozó az üres levegőbe markolt
Az átkosban is ringtak a vízen a vitorlások
A borpincékben akkor is támadtak vigasságok
S a Balaton hullámain vidámon ringtak vitorlások
Örömmel látogattuk fiunkat qupaci magányában
A Bencések mosolya kísért a Bazilika árnyékában
Gyermekünk mire végül közösségben érezte magát
Nagyszerűen kisimította érettségi bizonyítványát
A szertartások méltóságteljes csendes nagyszerűsége
A Bazilika, az ősi kövek és történelmi kincsek szépsége
Legkisebb fiúnk szívét, lelkét mélyen megfogta
Tanulmányaiért ezért Pannonhalmát választotta
A politika változásával.gazdagodott a qpaci élet
Borászata qulináeis vendéglátása szerzett sok új hívet
Gyógynövény termesztése a világhír felé haladt
A mi múltidézésünkben csupán a Modeszt paszta maradt

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Nem írok

Gondoltam rád írok, de szerintem teljesen fölösleges. Ez a csend elmond mindent… Beszédesebb minden szónál. Hangosabb, mint gondolnád… De minek is írjak, hisz te a

Teljes bejegyzés »

Csendben

Némaságba hullnak szavaid, s így mégis többet mondanak. Nem szólsz semmit, körbe fog a csend, a szótlan csend, mi mindennél beszédesebb. Elmond mindent, mit szavakkal

Teljes bejegyzés »

Dobbanás

Sebzett még a szív, tátong rajta, mint szakadék, sajgón vérző mélység, mit nem gyógyít az időben rejlő menedék. Szaggatja minden sóhaj, mi elhadja az ajkakat,

Teljes bejegyzés »

Mindig te

Léptek zaja a fejemben, egy érintés a kezemben, mindig te. Elfeledett csókok íze, két karodnak ölelése, mindig te. Nevetésed csengő színe, Mozdulatod könnyedsége, Mindig te.

Teljes bejegyzés »

Érzés

Nem hallom már a zajt, s nem érzem illatod, nem zavar a hőség, s ha fázom sem zavar. Nem érzem, ha szorít, itt belül az

Teljes bejegyzés »