Rózsa Iván: Nincs itt baj!

Rózsa Iván: Nincs itt baj!
(Haiku-füzér)

Nyugodj meg, szívem!
Nincs itt baj, tán semmi sem…
Csak így csendesen…

Így népiesen…
Kimúlunk rövidesen…
Halál, siessen?

Nincs oka rá, nem?
Csak bevár türelmesen,
És nem mérgesen…

Siralomház lesz,
Sirató asszonyokkal,
Az egész ország…

Az asszonyokat,
Lesznek, kik elsirassák?
Netán turisták?!

Dehogy, szakértők!
A sírásók e dolgot,
Hisz kenik-vágják!

Ha kell, sírnak is.
Beszédet is mondanak:
Fejből nyomatják…

Hol nemzet süllyed:
Ott lesznek a nagykutyák?
Őket meghívják?

Ezen ebadták,
Jönnek hívatlanul is,
A cirkuszt bírják…

Holdat ugatnak,
És sunnyognak-vinnyognak:
„Nem ezt akartuk!”

Mit akartak hát?
Gazdagodni, lopni és
Csalni, hazudni.

Ott hüppögnek majd:
Álszentfazék-ripacsok…
Ami sok, az sok!

Lökjük be őket!
A sírba, befelé, mind!
Haljanak velünk!

Magyar népükkel,
Szeretett hazájukkal;
Hisz erre vágynak!

Vagy csak pofáznak?
Hadováznak, rizsáznak?
Mammont imádnak?

Lehull csillaguk…
Erre mi vagyunk tanúk!
Mindent túlélők…

Eltűnnek szépen,
Ezek a semmittevők,
A balfenéken…

És ők süllyednek,
Saját szintjük alá is,
A mélybe, végre!

Budakalász,
2019. július 14.

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchét éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Még mindig én…

– Te tényleg én vagy? A kislány hitetlenkedve nézett rám. Én elmosolyodtam. – Igen. Én vagyok te. Csak… egy kicsit későbbről. – Akkor hány éves

Teljes bejegyzés »

Vár az újabb tanév

Edit Szabó : Vár az újabb tanév Kérdezem egy barátom kislányát : Timikém, várod már az iskolát ? Szája széles mosolyra húzódik, – nagyon várom

Teljes bejegyzés »

Szabadon szállva

Hullámzó kék szőnyeg, Ég s felhő szőtte, Rajta fekete foltok, Csilingelő, csipogó hangok. Mi ez? Kérdem, S elképzelt térképem Olasz csizmát lát meg Az atlaszos,

Teljes bejegyzés »

A megbocsátás hajlékony padján

   A megbocsátás hajlékony padján     Ott ülni csak némán és csendesen, hallgatni mások megbocsáthatatlan, alávaló bűneit. Hidd el, talán úgy érdemes! Gyakran ellened

Teljes bejegyzés »

A szöcskék is látták

    A szöcskék is látták   A ráérősen jóleső szeptemberi kiránduláson nem messze a Dunától, hajborzoló langyos szellő igazítja a Vértes közeli utak mentén a

Teljes bejegyzés »