Koronás Karantén

Korona vírus,

Kell így gyógy-virtus,

Előírt rítus.

Maradj most otthon,

Legfeljebb dolgozz,

De csak mi hasznos.

Üresen még áll,

Összes szép színház,

Színészet pedig lesz tovább,

Csak küzdve-küzdj s bízva bízzál.

A darab marad,

Mint az Aida,

Próbák maszkban.

Súgók, zenészek,

Otthon tesznek-vesznek,

Akár két kesztyűben.

Nehéz a korona,

Itt bízz most nem marad,

Mert a magyar kitart!

/Éljen a haza!/

Boda Zsófia
Author: Boda Zsófia

Boda Zsófia Borbála nevem. 2008 nyarától írok verseket. Több kötetem jelent meg magánkiadásban és az Irodalmi Rádió gondozásán belül is, valamint két hangoskönyvem és egy könyvem megjelent a Kék-Fehér Kiadó gondozásában is. Egy versem megzenésítésre is került. Több irodalmi pályázaton indulok kisebb-nagyobb sikerrel. Antológiákban rendszeresen jelennek meg írásaim. Tagja vagyok az Irodalmi Rádiónak és alapító tagja a tatai Versbarátok körének. Tatán egy költőtársam szerint a Dunántúl gyöngyszemében lakom és dolgozom családommal.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Megjelent!

A napokban megkaptam a kiadótól (Novum Publishing) a „Félálom blues” című verseskötetem szerzői példányait. A hozzám közel állók a következő napokban-hetekben megkapják dedikált tiszteletpéldányaikat. A

Teljes bejegyzés »

Örök

Tűz rám a koradéli nap, fényébe merülök. Perzsel, szinte éget, mégis, jó, ahogy itt ülök.   Nem mozdulnak a levelek. Lelkedbe révedek.   Megáll az

Teljes bejegyzés »

Ott voltam

Ott voltam a zöld leveleken, zizzenő fűben, havas hegyen, hullámfodrokon, tengereken, sziklaszirtek letöredezett sötétlő repedéseiben, őzek szelíd barna szemében, hajfürtön játszadozó szélben, éjszaka hömpölygő medrében,

Teljes bejegyzés »

Nem zuhanok

Vonjatok fénybe, reményt égő hajnalok, magamban lelkemig ható tőrt forgatok. Elborít a folyam, a sodró tengerár, s nem tudhatom, hogy rám a túlparton mi vár.

Teljes bejegyzés »

Nekem te

Te vagy nekem a mező, és te vagy a rét. Tenger kékje vagy nekem, mit ölel az ég. Hegycsúcs vagy, amit kezem Soha el nem

Teljes bejegyzés »

Múlik

Hogy múlik az idő, csupa töredék, sejtekből, sodródva kopik el a lét.   Lüktető lomb alatt öreg fák csendje, cérnaszál hangok bujkálnak el benne.  

Teljes bejegyzés »