Ketten az Andrássy teraszán
Mintha egy hajó orrán állnánk
Szeltük a fényt és a felhőt.
Süvítő széllel száguldoztunk
Egy város hullámzott alattunk.
Az észak-nyugati csúcson ketten voltunk.
Már elharangozták régen a delet,
Együtt akartuk nyugtatni a napot,
Kétféle parton nem nyugodhatott.
Te álmosan karomra hajtod a fejed,
Én combodon pihentettem kezem.
Most szélcsend van, a hajó üresen áll.
Matróz nem feszít fekete vitorlát.
A teraszon nem rólam álmodtál,
A szemed lecsuktad, hogy ne láss,
És milliók közé vetett egy hullám.
2018. 07. 21. S.F.
Author: Simon Farkas
Simon Farkas az Irodalmi Rádió szerzője. Mikor minden Mikor már teljesen kétségbeejtő mindenÉs a levegő is fogytán van körülötted,Csak akkor jön néha egy zápor,Hogy lemossa legalább a tested,Hogy Előtte újra meztelenül állj. Mert egyedül hiába rakosgatsz tettet és szót,Egymásra téve is, csak rossz Bábel torony.Nem hogy az égig, a másik emberig sem ér.Látod a lomokból épült százféle tornyot.És a te bástyád, végvárad az egyik itteni állás. Csupasz tornyok merednek az égre,Mint az ég felé kiáltott százféle átok.És még ledönteni sem akarja ezeket senki.Csak éjjel tisztulunk meg néha,Ha az égi áldás csapkodva veri a testünk. Ilyenkor sírva, átkozva dicsérjük Őt,Aki tornyokba zárta a testünk…Máskor meg napot küld ránkÉs gyönge szellőt,Hogy könnyeink ők szárítsák föl. És árnyékot rajzolunk a földre mind,Ha körbe jár bennünket a fény,Messziről tán lassú társas táncnak tűnhet,Mert rövidül, forog és nyúlik az árnyunk,S a Másik árnyéka néha átsöpör rajtunk… S.F. 2013. július