Márton nap

Márton gyermeket keresztény hite

Istennek szolgálójává tette.

Nem volt ez akkor szokványos eset,

saját családja is ellenkezett.

 

Mikor hagyta a katonaságot,

nem fogadott el ott ajándékot.

Szerénységét legenda övezte,

a jellemét mindenki szerette.

 

Egy napon karddal köpenyét szelte,

reszkető koldus vállára tette,

aki végtelen hálás volt érte,

életét mentette a hidegben.

 

Alázat útján tovább követte,

díjat, tisztséget sem akart érte.

Krisztus igazságát hirdette,

életét térítéssel töltötte.

 

Hitéért rengetegen támadták,

a városokból is kitagadták.

Már – már remetének szánta magát,

hogy sorozatosan megalázták.

 

Mégis munkával teltek napjai,

cél, kereszténységre tanítani.

Életét neves csodák kísérték,

halott feltámasztását jegyezték.

 

Gallia szerte sokak ismerték,

felekezetében is tisztelték.

A püspöki címet szánták neki,

magát ekkor libaólba rejti.

 

Ludak gágogása elárulta.

hogy ott belül, ember van elbújva.

A püspöki beosztást megkapta,

a hitetlenséget felszámolta.

 

Márton napon rendszerint azóta,

nagy az evés- ivás, szól a nóta.

Libasült kerüljön az asztalra,

koldussá sose váljon a gazda!