A tél csókja

Már érzed, hogy közelít,

időnként felborzolja hajad,

reggelente lopva megcsíp,

s ellenőrzi egyensúlyodat.

 

Ölelése egyre bátrabb,

mégis kabátban fogadod.

Bája elkápráztat

az úttalan utakon.

 

Türelmed próbálja,

míg eljutsz a célodig:

gyalogolhatsz, vezethetsz,

tükörsima úttal kecsegtet.

 

Elronthatja a napod,

ha széthányja a ködpárnákat,

vagy új szelekkel szállít

havat, számlát, lázat.

 

De az angyali fény megvigasztal

kristály ékszereivel,

a szűz-fehér tájtakaró

látványos díszleteivel.

 

Puhán csendül cinkehang,

a határban hómagány szikrázik,

fenyőág és csipkebokor

dermedten parolázik.

 

Közben a fűtött szobában

tested forró ital erősíti.

A bársony-meleg ölelésben

már nem borzongatnak a tél csókjai.

L. M. Linda, 2019. 11. 15.

L. M. Linda
Author: L. M. Linda

L. M. Linda az Irodalmi Rádió szerzője. A jászság legkisebb településének, Jásziványnak könyvtárosa voltam 13 évig. Emellett a helyi közösségi rendezvényszervezésben aktívan részt vettem. Itt nevelkedtem, itt éltem, és dolgoztam hosszú évekig. Iskoláimat ingázva végeztem: jászapáti gimnázium, jászberényi főiskola, szolnoki gyors-tanfolyamok. Sokáig nem tudtam eldönteni mit is akarok igazán. Aztán egy alkalommal előjött a könyvtárosság. Szerettem a munkámat, az új kihívások nehézségei ellenére is. Érdekel minden, ami művészet, művelődéstörténet. A kreatív és hagyományos kézműveskedéstől, a helytörténetig, a egyes tudományok kultúrtörténeteiig bezárólag minden. Szívesen olvasok önismereti, pszichológiai, ezotéria témáihoz tartozó írásokat. Szeretek a természetben lenni, utazni, ha feltöltődésre vágyom. Az irodalmi alkotások az életem során mindig nagy hatással voltak rám. Mind magánemberként, mind szakemberként. Ez utóbbiból kifolyólag magam is időnként megfelelően eladható és előadható szövegek szerkesztésében, megírásában közreműködtem már. Könyvtárosi és alkalmi rendezvényszervezői pályafutásom alatt, ha nem akartam folyton másolni, sokszor hagyatkoztam saját szókincsre: helytörténeti kiadvány szövegénél, ünnepi és alkalmi beszédeknél; a különböző műsorok összeállításánál a versek tematikájára pedig különösen figyeltem mind a tartalmi, mind az időbeli és történeti sorrendre. Időnként erős késztetést érzek arra, hogy közöljem a gondolataimat, az érzéseimet. Gyakran előfordul, ha másnak nem tudok beszélni a problémáimról, gondjaimról, ötleteimről vagy csak egyszerűen elmélkedni szeretnék a nagy dolgokról, fogok...

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. Kedves Linda! Nagyon különleges verset írtál a télről. Jó hangulatú, szép rímes alkotás. Tetszett. Köszönöm szépen, hogy olvashattam. 🙂

    Szeretettel:

    Katica

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Rózsa Iván: Apukák és anyukák

Rózsa Iván: Apukák és anyukák Szerte a világban, mondhatni szinte mindenhol, az apukák és anyukák túlnyomó része rendes: dolgozik a munkahelyén és otthon, gyermekeket nevel

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: A kis-nagy herceg

Rózsa Iván: A kis-nagy herceg Valahol, valamikor, kies vidéken, egyszer én is voltam kisfiú… Jól éreztem magam, mint aranyszőke sörényű kis herceg. Most másképp érzem

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Mennybéli klub

Rózsa Iván: Mennybéli klub A Mennyország olyan klub; Ahová nem akárki jut. Csak az, aki erre érdemes; Isten válogat, ki neki érdekes! Budakalász, 2026. október

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Szeretetáradat

Rózsa Iván: Szeretetáradat Végül is rosszakarónk, irigyeink, kárörvendőink „győztek”; „Sátán elérte a célját”: már nem szeretjük egymást! Nem szeretjük, hanem egyenesen imádjuk a másikunkat; jobban,

Teljes bejegyzés »