A tél csókja

Már érzed, hogy közelít,

időnként felborzolja hajad,

reggelente lopva megcsíp,

s ellenőrzi egyensúlyodat.

 

Ölelése egyre bátrabb,

mégis kabátban fogadod.

Bája elkápráztat

az úttalan utakon.

 

Türelmed próbálja,

míg eljutsz a célodig:

gyalogolhatsz, vezethetsz,

tükörsima úttal kecsegtet.

 

Elronthatja a napod,

ha széthányja a ködpárnákat,

vagy új szelekkel szállít

havat, számlát, lázat.

 

De az angyali fény megvigasztal

kristály ékszereivel,

a szűz-fehér tájtakaró

látványos díszleteivel.

 

Puhán csendül cinkehang,

a határban hómagány szikrázik,

fenyőág és csipkebokor

dermedten parolázik.

 

Közben a fűtött szobában

tested forró ital erősíti.

A bársony-meleg ölelésben

már nem borzongatnak a tél csókjai.

L. M. Linda, 2019. 11. 15.

L. M. Linda
Author: L. M. Linda

L. M. Linda az Irodalmi Rádió szerzője. A jászság legkisebb településének, Jásziványnak könyvtárosa voltam 13 évig. Emellett a helyi közösségi rendezvényszervezésben aktívan részt vettem. Itt nevelkedtem, itt éltem, és dolgoztam hosszú évekig. Iskoláimat ingázva végeztem: jászapáti gimnázium, jászberényi főiskola, szolnoki gyors-tanfolyamok. Sokáig nem tudtam eldönteni mit is akarok igazán. Aztán egy alkalommal előjött a könyvtárosság. Szerettem a munkámat, az új kihívások nehézségei ellenére is. Érdekel minden, ami művészet, művelődéstörténet. A kreatív és hagyományos kézműveskedéstől, a helytörténetig, a egyes tudományok kultúrtörténeteiig bezárólag minden. Szívesen olvasok önismereti, pszichológiai, ezotéria témáihoz tartozó írásokat. Szeretek a természetben lenni, utazni, ha feltöltődésre vágyom. Az irodalmi alkotások az életem során mindig nagy hatással voltak rám. Mind magánemberként, mind szakemberként. Ez utóbbiból kifolyólag magam is időnként megfelelően eladható és előadható szövegek szerkesztésében, megírásában közreműködtem már. Könyvtárosi és alkalmi rendezvényszervezői pályafutásom alatt, ha nem akartam folyton másolni, sokszor hagyatkoztam saját szókincsre: helytörténeti kiadvány szövegénél, ünnepi és alkalmi beszédeknél; a különböző műsorok összeállításánál a versek tematikájára pedig különösen figyeltem mind a tartalmi, mind az időbeli és történeti sorrendre. Időnként erős késztetést érzek arra, hogy közöljem a gondolataimat, az érzéseimet. Gyakran előfordul, ha másnak nem tudok beszélni a problémáimról, gondjaimról, ötleteimről vagy csak egyszerűen elmélkedni szeretnék a nagy dolgokról, fogok...

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. Kedves Linda! Nagyon különleges verset írtál a télről. Jó hangulatú, szép rímes alkotás. Tetszett. Köszönöm szépen, hogy olvashattam. 🙂

    Szeretettel:

    Katica

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Rózsa Iván: Vége

Rózsa Iván: Vége Bele lehet bolondulni, hogy egyszer örökre vége… De abba is, hogy nincsen sohasem vége… Istenem, valami köztes megoldás kéne! Mikor eljő az

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Mandátum

Rózsa Iván: Mandátum Egyszer lejár mindenkinek a mandátuma; hiába kapaszkodik, lehet akár művész, segédmunkás, miniszter vagy képviselő… Budakalász, 2026. január 13. Author: Rózsa Iván Rózsa

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Hullj csak, hullj!

Rózsa Iván: Hullj, csak hullj! Hullj hópehely; tél, jó sűrűn havazzál! Világ szennyére finom, fehér fátylat borítsál! Hó, ha beborítottál mindent, mi szemet sértő: Jöhet

Teljes bejegyzés »