Vitos Irén
Álomhatár
Lángra kéne lobbantani
a megfakult csillagokat,
a lámpafényben vonuló
emlékek, alaktalan
szörnyekké formálódott
árnyai a szemhéjra ülnek,
a félbehagyott történet sorai
kavarodva szétszóródnak,
a sötétség vámpírja
kiszívta a színt a térből,
sápadt martalékát
félredobva lépte át
a kikopott károgást,
felrúgva a varjúfészket,
sötét köpenyét ledobva ránk,
míg a hajnal fel nem ébreszt.
Author: Vitos Irén
Vitos Irén az Irodalmi Rádió szerzője. Belső harmóniám egyensúlypillére, valahol az irodalom és a képzőművészet találkozásánál van. Mindkét művészi önkifejezési forma állandó része az életemnek, 2010-óta publikálok irodalmi és művészeti magazinokban, antológiákban, online irodalmi oldalakon. Kilenc verseskötetem jelent meg. Az alkotás számomra egy olyan állapot, ahol a lírai én mélységeiben az ihlet önkívülete alkot.
Egy válasz
Kedves Irénke! Ez a viszonylag rövidebb terjedelmű versed is felér bármelyikkel, mert ennyibe is bele tudod varázsolni mondanivaló lényegét! Szívből Gratulálok ehhez a kis gyöngyszemhez is!