Nyolc boldogság /részlet/

Nyolc boldogság./ részlet /

Boldogok a szelídek
Mert Ők öröklik a Földet,
Holnap, holnap
Már frissebb lesz a hajlat
Kékebb lesz az Ég, és fényesebb a Nap
Holnap, holnap majd tágulnak a szférák, s
Kinyílnak a sápadt csillagok ködfüggönyei is,
Hogy mikor küszöbükhöz érek
Hát befogadjanak

Egy száradt ajkú kis vízért remeg
Egy fájó sóhaj itt reményért rebeg
Egy haldokló gyermeke most röppent fohászt
Itt fut az élet, halál követ halált
A holnapot a ma élteti még.
Sovány nap ráncos kedve lankad,
Vigyázz : a gyávaság, a félelem benne
Még hosszú évekig észrevétlen alhat

Itt a tett, a szó minden eltörpül,
Hát kétszer is tegyél, segítsél, ha tudsz,
Tedd be így tarsolyodba jó előre
A hosszú útra szánt kis elemózsiát.
S, ha búcsúnkra kerül majd a sor
A nagykapun átlépve
Ne azt visszhangozza lelkünk:
Hogy rosszul éltünk, ez volt
Mi legnagyobb vétkünk

Holnap, holnap
Már frissebb lesz a hajnal
Kékebb lesz az Ég és fényesebb a Nap
Holnap, holnap majd tágulnak a szférák, s
Kinyílnak a sápadt csillagok ködfüggönyei is,
Hogy mikor küszöbükhöz érek,
Hát befogadjanak.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Hullócsillag

  A Hullócsillag elmúló villanása. Magányosan ballag Ő, keserű a pillantása, Lenéz ránk a magasból, tekintete nehéz, felfoghatatlan az a nagy teher, ami az Ő

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Látod-e?

Benne látod-e a viruló rózsában, az érlelő búzában, a kenyérben és a forrásban, az ég tiszta kékjében, a virágok tarka színében, napkeltében és napnyugtában? Hallod-e

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Ne vidd el a nyarat!

Ne vidd el a nyarat! Hát már megint elindultál! Pedig tavaly szentül ígérted, hogy legközelebb már maradnál. De a villanyoszlopon észrevettelek. Ott álltál te is

Teljes bejegyzés »

Az ezüst fonál

1. Fejezet: Az érzelmek visszhangja A LunaVerse félhomály-erdeiben a csendnek súlya volt. Nem ürességet jelentett, hanem feszült várakozást, mintha a világ minden levele és ködpásztája

Teljes bejegyzés »

Az elveszett párbeszéde

Az elveszett párbeszéde -Miért félsz attól hogy lásd ezt a világot, A gyönyörűséget amit Isten az űrből kivágott? -Mert letörte szárnyaimat a Nagyúr, s szívemben

Teljes bejegyzés »

Az idő végtelen bárjában

  Az idő végtelen bárjában   A füstös félhomályban száll egy régi dallam. A múlt szépségeit idézi lágyan s halkan. Pipafüst köröz a halvány csillárok

Teljes bejegyzés »