Tűz és víz

Delelő nap vígan pöffeszkedik a magasban,

szikráját szórja szanaszét vígan a szabadban.

Élvezi, ereje lángot gerjeszt a talajon,

perzselően rohangál valamennyi alakon.

 

Száraz füvet, lombot tüzelő paplannal borít,

tovább szárnyalva gyakori füstköddel is bódit.

Nem ismer egy ellenséget se vak viharában,

tékozol, mint akinek ez járhat jómódjában.

 

Zúgó tenger erőforrását nem mérlegeli,

szembeszáll vele, de a csatát hamar elveszti.

Elsöpri a partról, mint egy lenge lepkeszárnyat,

még parázs se marad, csak a pazarló gyalázat.

 

Tajtékzik a víz, hogy bátorkodik ezt megtenni,

újra magasra mered, hullámát megemeli.

Szétterpeszti a tengerpart körül habos dühét,

lehűti végleg a szárazság pusztító tüzét.

 

Így viaskodnak szerte a világban egymással,

nem győzhet egyik sem a másik pusztításával.

Nélkülük élet nem göngyölöghetne szüntelen,

az ember nem lehet tőlük percig sem független.

Buglyó Juliánna
Author: Buglyó Juliánna

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek. Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem. Két felnőtt fiam van. 2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az “év pedagógusa ” pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is. 2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz. 2022-ben jelent meg a második kötetem, ez elsősorban felnőtteknek szól.  

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Van, ami nem változik 

(A szeretet örök)   Látsz most odafent az égen, mint fénylő csillag a sötétben. A gyertyák most érted égnek, Az emlékek örökké élnek.   A

Teljes bejegyzés »

Cseppek csendje

Egy nehéz nap legvégére érve, Hazatérve vár otthonod menedéke. Tisztulási vágyaktól vezérelve, Egy áttetsző világba megérkezve; Zuhogó zuhatag zenjébe, Csillogó cseppeknek csendjébe. A néma könny

Teljes bejegyzés »

Pengék a zsebben

Minden egyes ember úgy hordja magával, Gyerekkorát, búját, fájdalmát, magányát Mint zsebében felejtett borotvapengét, Belenyúl minden nap, megvágja kezét.   Minden nap belenyúl, minden nap

Teljes bejegyzés »

Málnahab

Estefelé jár már a nap, Lassan indul a kis csapat. Nagypapa és két unoka Szedés után elfáradva.   Hazára kis kanna málna Vándorol határból házba.

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Remélt fény

Csupán egy szám, amit az anyakönyvi kivonat mutat, puha bársonyként ölelhet az élet szépsége, s utat mutat, míg él bennem a remény, lám a természet

Teljes bejegyzés »

Újra így szeretni

Újra így szeretni   Újra így szeretni valakit, vajon fogok-e még e világon? Ezzel a gondolattal vagyok néha magam hadilábon. Állítják néhányan, hogy mást is

Teljes bejegyzés »