Ahogy az idő múlik, én egyre vénebb leszek.
Ahogy telik, sok minden lesz egyre nehezebb.
De van jó is abban, hogy fut az idő felettem.
Okosabb, nyugodtabb és bölcsebb nő lettem.
Nem mintha azóta megkomolyodtam volna!
Én imádok röhögni, nevetni, bármelyik napszakban!
Azért nem vagyok betojva, hogy öregedek!
Csak olyan sok tervem van még, kicsit félek,
hogy mire megcsinálom, lehet, belegebedek!
Gyorsan teszek mindent! Főleg gyorsan élek!
Hogy még több, szebb élményt megélhessek!
És közben röhögök, nevetek, mert engem a vidámság éltet!
Vannak emberek, akik megpróbálnak betörni.
Vannak problémáim, mik meg tudnak gyötörni.
De van jó is abban, hogy fut az idő felettem.
Bár az életet a nyűgjeivel komolyan veszem.
Gyorsan teszek mindent! Enyém az életem!
Röhögök, nevetek és ezt elrontani senkinek nem engedem!
Ahogy az idő múlik, én egyre vénebb leszek.
Ahogy telik, sok minden lesz egyre nehezebb.
De attól, hogy néha beborul az ég felettem,
Mindig mosolygok reggel magamon a tükörben,
Azt érzem, én most vagyok a legjobb időben.
Röhögök, hülyéskedek, és talán egy kicsit téged is megnevettetlek!
Author: Kapusi Edit
Kapusi Edit az Irodalmi Rádió szerzője. A nevem Kapusi Edit.1968. július 28-án születtem Debrecenben. Itt is élek már több mint 30 éve. Két nagy fiam van. Az idősebbik fiam Máté, ő 29 éves, és ugyan azon a napon született, mint én. A másik gyerekem 21 éves. Az ő neve Soma.Saját vállalkozásba kezdtem, mellette pedig sok egyéb dologgal is foglalkozok. Nagy kihívás megfelelni és megállni becsületesen a helyem mint anya és dolgozó nő. Néha úgy érzem, nem is fog menni. De mindig kapok valahonnan egy lökést, egy kis energiát, amitől megint minden vissza áll a normális kerékvágásba. Egy darabig. Viszont az életszeretetemet, a jóságos világba vetett hitemet, azt nem tudja elrontani senki és semmi! Hitvallásom szerint, csak az tud élni, aki élni tud! Mindent kipróbálok, mindent meg akarok tapasztalni és folyamatosan tanulok. Szeretném, ha az engem körül vevő embereknek is át tudnám adni mindazt, amit már átéltem és megtapasztaltam. Azért, hogy ezáltal ők is érdemesnek tartsák magukat arra, hogy az életnél nincs nagyobb kincs a világon! A versírással már kamasz koromban megpróbálkoztam, kisebb-nagyobb sikerekkel. Egyik versem meg is jelent hajdanán a Debreceni Napló napilapban. Időnként, ha valami nagy trauma ér vagy épp nagy öröm, elfog a vágy, hogy le is írjam,...
