A Hold és a pipacsok ( Endymion álma)
Kaszált rét felett,
Kócosan kelt fel a szép Hold.
Rőt pipacsok között
Vörösre csókoltuk egymást.
Megtelt lassan fénnyel
A föld, köröttünk a tájék,
És míg szemben álltunk
Szerelmünk pirulta a rét.
Égő hátam mögött,
Már Afrodité mosolygott,
Hermész vitte a hírt,
Hogy ma ilyen csoda járt.
Fekete virágfej-
Integető sötét árnykép,
Emelkedik a Hold-
Megrövidül minden árnyék.
Nesztelen körvonal
Fut gabona táblák hátán
Keresem a Vénuszt,
Talán ő még hazatalált…
Fehér a Hold bőre,
Olyan éles tőle a fény…
Ölel-e újra holnap,
Viszonozza ismét csókom?
Oly magasan sétál,
De ő is csak egyedül járkál…
„Kedvesem, így félek,
Hogy elnyel minket az éjjel.
Keljünk kicsit később,
Ringassuk álomba egymást,
Szűnjön minden zsongás.
Meztelen fényünkben fürdik
Így, a lenti világ.”
2021. 05. 26-27.
Author: Simon Farkas
Simon Farkas az Irodalmi Rádió szerzője. Mikor minden Mikor már teljesen kétségbeejtő mindenÉs a levegő is fogytán van körülötted,Csak akkor jön néha egy zápor,Hogy lemossa legalább a tested,Hogy Előtte újra meztelenül állj. Mert egyedül hiába rakosgatsz tettet és szót,Egymásra téve is, csak rossz Bábel torony.Nem hogy az égig, a másik emberig sem ér.Látod a lomokból épült százféle tornyot.És a te bástyád, végvárad az egyik itteni állás. Csupasz tornyok merednek az égre,Mint az ég felé kiáltott százféle átok.És még ledönteni sem akarja ezeket senki.Csak éjjel tisztulunk meg néha,Ha az égi áldás csapkodva veri a testünk. Ilyenkor sírva, átkozva dicsérjük Őt,Aki tornyokba zárta a testünk…Máskor meg napot küld ránkÉs gyönge szellőt,Hogy könnyeink ők szárítsák föl. És árnyékot rajzolunk a földre mind,Ha körbe jár bennünket a fény,Messziről tán lassú társas táncnak tűnhet,Mert rövidül, forog és nyúlik az árnyunk,S a Másik árnyéka néha átsöpör rajtunk… S.F. 2013. július