Az álmok világában

Kinn hó boritja a Mátyás hegy eklektikus házait
Szokásból, vagy a jólismert arcok kedves mosolyátől
Vagy a hazatérés várva-várt ihletett pillanatától
Úgy érzem mntha alpesi tályakon vándorolnék
S emlékek között éveken keresztül száguldoznék

Csak pillanatok villannak fel emlékeimben
Születésnapi események széljegyzetei
Családi együttlét szivszoritó élményei
S a jövőbelátás titkos reményei

Mig a nyájam körbe tudott venni
Egy mosoly, egy ölelés betöltötte lelkemet
Gesztus volt tőlük,, hogy hallgattak tanácsaimra
Elengedve kezüket nyugodtan gondolhattam a holnapra

Hazaérve zúdultak rám a napi problémák
Mig kinnt a nagyvilágban a bankok kán-kánt játnak
Fáradt szemeim előtt színes karikák zikkáznak
Mert fáradt testrészeim is pihenésre vágynak

Fantáziám az álmok világába menekit
Hol felmenőim árnyékát követve s gyermekeimre vetitve
Boldogan megélem tehetségük kibontakozását
Egy elképzelt földi paradicsom szivárványszinü világát

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Megjelent!

A napokban megkaptam a kiadótól (Novum Publishing) a „Félálom blues” című verseskötetem szerzői példányait. A hozzám közel állók a következő napokban-hetekben megkapják dedikált tiszteletpéldányaikat. A

Teljes bejegyzés »

Örök

Tűz rám a koradéli nap, fényébe merülök. Perzsel, szinte éget, mégis, jó, ahogy itt ülök.   Nem mozdulnak a levelek. Lelkedbe révedek.   Megáll az

Teljes bejegyzés »

Ott voltam

Ott voltam a zöld leveleken, zizzenő fűben, havas hegyen, hullámfodrokon, tengereken, sziklaszirtek letöredezett sötétlő repedéseiben, őzek szelíd barna szemében, hajfürtön játszadozó szélben, éjszaka hömpölygő medrében,

Teljes bejegyzés »

Nem zuhanok

Vonjatok fénybe, reményt égő hajnalok, magamban lelkemig ható tőrt forgatok. Elborít a folyam, a sodró tengerár, s nem tudhatom, hogy rám a túlparton mi vár.

Teljes bejegyzés »

Nekem te

Te vagy nekem a mező, és te vagy a rét. Tenger kékje vagy nekem, mit ölel az ég. Hegycsúcs vagy, amit kezem Soha el nem

Teljes bejegyzés »

Múlik

Hogy múlik az idő, csupa töredék, sejtekből, sodródva kopik el a lét.   Lüktető lomb alatt öreg fák csendje, cérnaszál hangok bujkálnak el benne.  

Teljes bejegyzés »