Szégyenemben írok

Húszévesek izzó hevével, ha írok:
csiszolatlan, érdes, ösztönös szavakkal,
belülről szétmarnak évszázados kínok,
szégyenemben írok, sohasem haraggal.

Szégyellem magamat minden ember miatt,
aki mosolyogva képes hátba döfni
társát, vagy barátját, és a lengőhidat
köztük felégetni, szakadékba lökni.

Szégyellem magamat önmagát tagadó,
kérkedő fohászú, képmutató helyett,
ki vízről papolva pimaszul kacagó
hangsúllyal emeli fel a boros kelyhet.

Szégyellem magamat apák és a fiúk
múltjuk rejtegető érces hangja miatt,
koholt életüknek kohójából kiút
zsákutcába torkoll, s rémálmukra kihat.

Szégyellem magam a közönyösség okán,
kik régen és most is hallgatva hazudnak,
felhevült életük legfelső hőfokán
sem segítenek, akkor sem, ha tudnak.

Szégyellem magam e könyörtelenségben,
e gerincet próbáló, kóros, korhadt korban,
keresem a jót ez örömtelen létben,
betűket firkálok a szélfútta porban.

Török Nándor
Author: Török Nándor

Török Nándor az Irodalmi Rádió legjobb szerzője 2017. cím birtokosa. 1965-ben születtem, a felvidéki Lelesz községből származom. Gimnáziumi tanulmányaimat Nagykaposon és Selmecbányán végeztem. 1989-ben szereztem kertészmérnöki diplomát Budapesten. Azóta itt élek. Első verseimet az egyetemi évek alatt írtam, majd kb. 20 év szünet után, 2010-ben újra az írás felé fordultam. Elég későn kezdtem publikálni. Nyomtatásban 2015-től jelentek meg írásaim az Agria irodalmi folyóiratban, a Magyar Múzsában, a Napútban, a Hetedikben, a KisLantban, a Kaptárkövekben, a Régióban (Szlovákia) és számos antológiában. A különböző online irodalmi lapokban, pályázatokon is próbálok legjobb tudásom szerint jelen lenni. 2017-ben elnyertem az Irodalmi Rádió legjobb szerzője  díjat és a Természet Poétája címet.                           Az OMLIT pályázatán Mécs Lászó Irodalmi Díj: 2.hely, Az Év verse: 2.hely 2018. OMLIT Igazgyöngy pályázat: 1.hely, Az utolsó olvasóért pályázat: 1.hely 2019-ben az IR pályázatán az Év mérnök költője pályázat  1.hely, a Természet Poétája pályázat: 2.hely             A Magyar Irodalomtörténeti Társaság Líra Különdíj, 2019.                                                                                     A Napút...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Érett vallomás…

Nem kellenek ólmos igék, vagy táncoló vallomások, miket a közhely telesző, és megtép az idő. Csak buján álmodó kamasz szív takarja ily nyersen ébredő, meztelen

Teljes bejegyzés »
Prózák
Laczkó Ilona Adél

A pad titkai

A pad titkai Emma pár napja érkezett haza Angliából, a covid-járvány miatt hosszú ideig volt távol. Mára már alaposan kifárasztották a rokonok a szűnni nem

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Barlang nélküli ember

Hál’ Istennek nincs sár! A keményre fagyott keréknyomokat a hó is belepte már. Úgyhogy félni nem kell! Van takaró. Finom, puha, ragyogóan tiszta. Nem túl

Teljes bejegyzés »

Vadrózsa

Bájos virágát nem kötheted csokorba. Nyurga száron szirmait a szél fodrozza. Nehézkes megfogni a virágkelyheket, mert átkozott tettéért tüskéssé lettek.   A szentcsaládot egykor ölébe

Teljes bejegyzés »

Tavaszi álom

Egy ősrégi torony, régmúltból maradt ott, mágikus térben lógnak emlékfoszlányok. Bútorok ma porlepett deszkadarabok, alig-alig akadnak valós vonások.   Látogatóba csak a madarak járnak, kísértenek,

Teljes bejegyzés »

Ősrégi torony

Egy ősrégi torony, régmúltból maradt ott, mágikus térben lógnak emlékfoszlányok. Bútorok ma porlepett deszkadarabok, alig-alig akadnak valós vonások.   Látogatóba csak a madarak járnak, kísértenek,

Teljes bejegyzés »