Zokszó


Zokszó

 

Megtaposva, megtépázva,

Boldogságos nagyvilágban.

Lélekharcok felemelőn,

Földet érve felébredőn.

 

Minden ember Világ-Csoda,

Még se hiszi, nem ad oda,

Semmit sem félt, mindent akar,

Földet, s vizet úgy betakar.

 

Ne lássa más, de szeresse,

Sötét éjben megkeresse.

Rántsa le a leplet róla,

Csinálj angyalt magas hóba!

 

Talán fentről megláthatom,

Én is olyan angyal vagyok,

Kinek szárnya erős nagyon,

Széttárhatom, ha akarom.

 

Repülnék, ha bátor volnék,

Még se merek, nagyon félnék!

Bátorságom hová rakom?

Panaszkodj, hát meghallgatom!

2020.08.09.

 

 

Nagy Ilona
Author: Nagy Ilona

Nagy Ilona az Irodalmi Rádió szerzője. Nagy Ilona vagyok, 1961-ben születtem Békéscsabán. Dévaványán élek, itt végeztem általános iskolai tanulmányaimat. Középiskolába Gyomára jártam a Kiss Lajos Gimnázium és Cipőipari Szakközép Iskolába, ahol a cipőkészítés szakmát tanultam. 1979-ben érettségiztem. Ezután dolgozni mentem, a helyi ÁFÉSZ irodában. Két év után férjhez mentem és mint egyéni vállalkozó, fóliás kertészettel foglalkoztunk férjemmel együtt. Az irodalom és az írás nem igazán fért bele az életembe. Rengeteget dolgoztam, majd jöttek a gyerekek. Három gyermeket neveltem. A sors úgy hozta, hogy 2011-ben elváltunk, majd összehozott az élet új emberekkel. Különösen eggyel, akivel jóbarátságban lettünk. A bennem szunnyadó irodalom utáni vágyat oly módon láttatta meg, azzal a kijelentésével, hogy „a vers ott van mindenkiben”, hogy én ezt komolyan is vettem és 2012 óta elkezdtem versírással próbálkozni. 2018-ban megjelent első verses kötetem Szívem zenéje címmel, saját kiadásban. Azóta írok többnyire verseket, néha rövidebb prózát. Nem tartozom a mindennapos versírók közé, ami mélyen megérint, vagy foglalkoztat, általában olyankor írok. Köszönöm a lehetőséget, hogy ennek az alkotó közösségnek a tagja lehetek!

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Mondd Kedves…

Mondd Kedves, fáj még a szíved? Tudsz-e már boldogan nevetni, Akkor is, ha újra meg újra tanít, És megfordul velünk az élet? S tudtalak én

Teljes bejegyzés »

Szövetség

Kellene okot keresni arra, hogy miért szeretlek? Nem, nem hiszem… Megmagyarázni sem tudnám. Valamilyen édes érzés ez, megfoghatatlan és titokzatos. Szemedbe nézve úgy látom önmagam,

Teljes bejegyzés »

Gyermeke vagyok

Gyermeke vagyok én, e végtelen szép világnak, S benne minden, tavasszal szirmot bontó vadvirágnak. Gyermeke vagyok állatok ősi szellemének, Vadludak útját őrző ég, végtelen kékjének.

Teljes bejegyzés »

Életem fája

Életem fája újra kivirágzott, S csakis rajtam múlik, milyen termést aratok le róla. Mert az Élet én vagyok. A fa én magam vagyok. S bennem,

Teljes bejegyzés »

Mindég előre

  Az utadon mindég kitartón haladsz majd, Keresztezik olyanok kiktől tanulhatsz. Jók, rosszak egyvelege adja életed, Neked kell tudnod kitől mit is tehetsz el.  

Teljes bejegyzés »

Az Örök Szív misztériuma 

Az Örök Szív misztériuma    Óh, jaj, szívem, te vándor, gyolcsban, Kit nem ringatott még e földi lét, Csillag-nyelveken sírsz az Égen, S Krisztus tenyerébe

Teljes bejegyzés »