Fohász

Fohász

Adjon az Isten,
minden jót,
kamrákba ételt,
finom bort,
árváknak otthont,
meleget,
szívekben éljen
szeretet,
hitet, és reményt,
a bajban,
nagy bátorságot
a harcban,
léleknek esélyt,
hogy bízzon,
erőt a testnek,
a kínhoz,
adjon az Isten,
éveket,
szemekbe derűt,
fényeket,
ne legyen bánat,
a földön,
ember, embert ne
gyűlöljön,
„kérésem szerény,
Istenem,”
többé ne legyen
félelem.

Nagy László
versére evokáció
2020.01.10.

Kristófné Vidók Margit
Author: Kristófné Vidók Margit

Kristófné Vidók Margit az Irodalmi Rádió szerzője. Kristófné Vidók Margit vagyok, 1954. 10. 23-án egy alföldi kisvárosban, Kalocsán születtem. Pár évet tanyán laktunk, ami örökre meghatározta a viszonyomat a természethez és állatvilághoz. Életem legkülönlegesebb időszaka volt, ami emlékeimben mindig is a legszebb marad. Iskoláimat Uszódon, középiskolai tanulmányaimat Baján kezdtem, majd egy családi tragédia után Budapesten folytattam, ahol a munka mellett fejeztem be. Mindig is szerettem az irodalmat, sokszor szavaltam verseket. Először a nagy csalódások hatására írtam kezdetleges kis soraimat, amelyekből csak kevés maradt meg. 1975. óta a kereskedelemben dolgozom. Két gyermekem van. Egy újabb tragédia után fordultam újra a versek felé, és 2016. óta publikálok a Poet.hu oldalán, valamint megjelennek verseim a Holnap Magazin oldalán is. 2017-ben a Rímkovácsok antológiában, és ugyanebben az évben a Poet antológiában is megjelentek verseim. 2018-ban jelent meg első verseskötetem magánkiadásban: Álomszőttes címmel.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

5 + 1 =

Haiku 1-5

Haiku1 Lassú tél kopog Remegő levelek közt Sárguló álom Haiku2 Súlyos felhő ül A hosszú délutánra Eldőlt már a Nap Haiku3 Piros szemekkel irigy virágok

Teljes bejegyzés »

Van-e fény?

Van-e fény az árkon túl? Van-e árnyék a napfényben? Valódi élet a földtérben? Sok pici kő néz keményen Mint acéltűk szurkodnak Cseppet sem szelíden Hiába

Teljes bejegyzés »

Gyermekként a nagyváros

Gyermekként a nagyváros   Dzsungelom beton lett, Már nem tudok hová bújni; Nyugdíjazott katona vagyok már rég, S még nem is kellett hozzá tanulni.  

Teljes bejegyzés »

Nőiesség

Gyerekkoromban mindig azt mondta rólam anyukám, hogy „komoly kislány” vagyok, meg olyan magamnak való, és félszeg is kicsit. Mikor serdülni kezdtem, nagyon féltem attól, hogy

Teljes bejegyzés »

Ágytakaró

Amint beszáll a reptéri kisbuszba, abban a pillanatban pittyegni kezd a telefonja. „Szép utat, élvezd, és tudd, hogy gondolatban mindig Veled vagyok!” – olvassa a

Teljes bejegyzés »

Alteregó

Pont olyan volt, mint a nagyapám. Ugyanaz a nagy bozontos szemöldök, és az alóla kibukkanó kékes-zöld szemeivel, ő is olyan áthatóan tudott nézni rám. Rövid

Teljes bejegyzés »