Még az a szerencse, hogy lusta nem vagyok,
Luca székéhez így hozzá is foghatok.
Elkészül majd a szék, és ha rajta állok,
látom a templomban kik a boszorkányok.
Zsebeimet telerakom mákszemekkel,
és ha, közben észrevesznek, és futnom kell,
kiszórom zsebemből a rengeteg mákot,
kereshetnek majd a gonosz boszorkányok.
Amíg összeszedik az apró szemeket,
addig egész biztos, egérutat nyerek.
Vegyük számba rögtön, mi az, mi itthon van,
ne kapkodjunk máris, csináljuk nyugodtan.
Szeg az nincsen itthon, no, de nem is kell,
hiszen Luca széke azt nem viseli el.
Mi kell még a székhez? Somfadeszka, tudom.
Ennek keresését majd holnapra hagyom.
Fárasztó egy munka; az idő hogy telik,
reggel fogtam hozzá, és már esteledik!
A fontos dolgokat számba sem vehettem,
máris elfáradtam, most inkább lefekszem.
Nyugtalan volt álmom, a munka lassan megy,
fel is kelek tüstént: azonnal tizenegy.
Mindjárt itt az ebéd, addig nem kezdem el.
Ebéd után pedig kicsit pihenni kell.
Túl sokat hevertem, eltelt máris a nap.
Nem vesztettem semmit, itt van még a holnap,
meg a holnapután, addig gondolkodok.
Egy roppant jó tervvel már előrébb vagyok.
Új nap, a munkakedv bennem mindig buzog,
a dologhoz ezért máris hozzáfogok.
Még jó, hogy felmértem, mi az, mi hibázik,
a Luca székéhez mi az, mi hiányzik.
Kilencféle fa kell: kökény, som, jávorfa,
jegenyefenyő, cser, rózsa és boróka, –
ez bizony még csak hét, átszámoltam százszor,
de kettő kimaradt a felsorolásból.
Három nap dolgoztam, de hiába minden,
ha nem jövök rá, hogy mit kell még keresnem.
Az akác és körte, ez a kettő kell még,
megvan mi hiányzott, így pontosan elég.
Szomszédom asztalos, nem kell messze menni,
könnyű lesz tőle a fát majd beszerezni.
Átmegyek most hozzá. Nem kell úgy sietni,
egy-két napon belől úgyis át fog jönni.
Vigye el az ördög a kedves szomszédot,
három napot vártam, míg idevánszorgott.
Ígéretet tett, ha nem jön közbe semmi,
megpróbálja a fát nekem összeszedni.
A kutya se látott még ilyen alakot,
tessék, megint egy nap, mit átizgulhatok.
Szerencsére bennem elég kitartás van,
eltelt bizony két nap, de azért kivártam,
hogy hozza a fát, mit megígért nekem.
Maradt így is hat nap; kell kicsit sietnem.
Végre együtt minden, már majdnem elhittem,
keményfa csapokat eddig nem kerestem.
Megvan végre minden, mi a székhez kellett,
a tizenhárom nap kicsikét kevés lett.
Huszonhatodikán nem lesz Luca széke,
nem csempészem be az éjféli misére.
Nem lesz mire állnom, nem nézhetek, széjjel,
nem láthatok semmit bizony akkor éjjel.
Hogy mit láttam volna, ez már örök talány.
Lehet, hogy asszonyom maga a boszorkány?
Author: Császár József
Császár József az Irodalmi Rádió szerzője Bihardiószegen születtem 1942 szeptemberében. A történelmi események úgy hozták, hogy gyermekkorom meghatározó részének estéit lámpafényes szobában, nagymamámnál – Bihardiószegen – töltöttem az Ő és meséi társaságában. Szüleim Magyarországon, én és húgom Romániában. Hosszú idő után, 1950-ben – sok huza-vona után – térhettünk haza szüleinkhez. Iskoláim kalandba illő elvégzése után műszaki pályán dolgoztam. Először egy nagyvállalatnál, majd iskolában tanárként, ahol műszaki, gépészeti tárgyakat és informatikát oktattam. A mese, a vers mindig fontos volt számomra. Nyugdíjasként kezdtem írni meséket, gyermekverseket de felnőtteknek szóló műveket is. Országos pályázatokon eddig többször eredményesen szerepeltem. Többek között 6 első, 4 második, 7 harmadik és 5 különdíjat nyertem. A „Jegesmedvék” kortárs svéd drámakötetben Kristina Lugn Lopott ékszerek című darabjának fordításhoz a versbetétek (nyersfordítás alapján) általam születtek meg. A Kőbányai Kalendárium két évfolyamában szintén jelentek meg meséim. Ezeken kívül több könyvben és folyóiratban is közölték írásaimat. Egy mesekönyvemet a Novum kiadó adta ki. 2015-ben a Zöld jövő meseíró pályázaton írásom elnyerte a Kiváló mese címet. 2016-ban egy másik mesémet beválogatták a GARBO könyvkiadó Mesélő című meseantológiájába. Műszaki könyveknek is szerzője, ill. társszerzője vagyok. Művészportré a szerzővel: