„Mint gyermek, aki már pihenni vágyik”,
úgy nyugtatom lelkem karjaidban,
szívem egyre hevesebben dobban,
s kezem arcodon simogatón játszik.
Mint gyermek, ki érzi anyja hiányát,
úgy keresnélek, ha nem vagy velem,
nagyon fáj, de mégsem röstelkedem,
magamhoz szorítom éjjel a párnát.
És testem áthatja ekkor egy érzés,
mennyire szeretlek, maradj, kérlek,
minden percben csak téged néznélek,
de ha elmennél, szép a visszatérés.
Hozzád tartozom. Testünk, lelkünk egy,
benned találtam meg azt, kit kerestem,
nem vágyom másra, hisz mindazt szeretem,
amit te nyújtasz nekem, s a lényed.
Egy szó: szeretlek! Mint a gyertyaszál,
lobogunk, és tüzünk egyre hevesebb,
s bármi bánat ér, van egy szív, ne feledd,
„mely téged minden kínban megtalál.”
2022. január 6.
Az idézetek: József Attila: Thomas Mann üdvözlése és József Attila: Emberiség c. verséből
Author: Takács Mária
Takács Mária az Irodalmi Rádió szerzője.1955. január 4-én születtem, Budapesten.Mindig mosolygó, romantikus, háromszoros nagymama vagyok, aki lelkiekben még mindig a gyermekkorát éli.Édesapámat nagyon korán elvesztettem, hiánya a mai napig elkísért. De hiszem és vallom, hogy mindig lehet jobb, és jobb akkor is, ha néha-néha mély gödörben érezzük magunkat.Verseim alapjául az élet, a család, a szerelem, a természet, a társadalmi, szociális helyzetek és olyan megtörtént esetek szolgálnak, amelyekből valamilyen tanulság mindig levonható.Hiszek abban, hogy a mosoly az élet angyala, vele minden szebbé varázsolható.Fiatal koromban nagyon sok verset írtam, és egy hosszú szünet után ezt a hobbimat a nyugdíjba vonulásomkor újraélesztettem.Mindent szeretek kipróbálni, próbálkozásaim között szonettek, haikuk, tankák, apevák stb. is fellelhetők.Mostanában gyerekdalok írására adtam a fejem, egy kedvenc zenekarom felkérésére.Izgatottan nézek az első lemez megjelenése elé.A szomorú és komoly témájú verseken kívül szeretem a humoros írásokat. Életelemem a humor. Ahogy Louis Zamperini mondta: „A háború komoly dolog. Az élet is az. A nevetés segít átvészelni mindkettőt.”