Pofátlan légy módjára tolod a képed az életembe,
És én nem tudok mit csinálni.
Kergetlek először a szobán keresztül egy másik világba,
De amint lehunyom a szemem,
Máris a te piszkos lényed jut eszembe,
Hogy nem tudom ki vagy
Hogy hol jártál előttem,
Mivel mocskoltad össze magad.
Hátha én csak egy lennék a száz közül.
Lekapcsolom a fényt, és felkapcsolom egy másik szobában,
Abban reménykedve, hogy végre elmész
És egyedül hagysz a gondolatommal.
De te beférkőztél az agyamba és onnan is csak
A te kibírhatatlan zümmögésed hallatszik.
Visszhangzik a térben.
És az egyhangúságban találom meg a nyugalmat.
Már nem zavar az érintésed.
Már nem csapok oda a helyedre, hogy
Elijesszem az árnyékod.
Csak lehunyom a szemem és kialudlak.
Author: Nagy Sára Kata
Nagy Sára Kata vagyok, 19 éves. A művészet az életem, az éneklés, a zene, az írás, a fotózás, a rajzolás, a főzés-sütés. Egyik legkedveltebb időtöltésem a versek írása az éneklés mellett, mert ebben kiélhetem az érzésem és a kreativitásom. A szabad versekben találtam meg magam, bár több prózával és novellával próbálkoztam, de ezeket a műfajokat nem éreztem annyira közel. A verseimben több téma szokott megjelenni, de ezek közül a legtöbb a szerelmet dolgozza fel különbözőképpen, bár a körülöttem lévő diákvilág is belefonódik a műveimbe. Ha jobban meg szeretnél ismerni engem és a világom, csak, olvass bele az egyik versembe!